Tényleg elfogadható manapság, hogy a 14-15 éves kamaszok a "párjukkal" alszanak, vagy a szülők ezekről nem is tudnak?

"Ma viszont: a lányoknak már 10 évesen elkezd nőni a mellük,kiszőrösödnek,11-12 évesen megjön nekik. "

Te láttál már mostanában 10 évest? Nekik szerinted nő a mellük...?

[link]

Ne viccelődj már! 11-12 évesen pedig extrém korainak számít a menzesz, de valóban létezik. De az átlag továbbra is 13-15 év köré tehető.

Viszont hogy más tényeket is figyelembe vegyünk: a mellek 23 éves korunkig fejlődnek. A nemi szerveink 15-16 éves korunkban érik el a teljes kifejlettésgüket, ekkortól van a kamaszkornak vége, és kezdődik az ifjúkor. A menstruációs ciklusunk évekig nem áll be, változik. Az, hogy valami már fejlődésnek indul a testünkben, nem jelenti feltétlenül azt, hogy rögtön könyékig bele kell vetni magunkat az általa adott lehetőségekbe. Lehet persze, csak értelme nincs...

Tudod, ez olyan, hogy ha a kismadárnak félig kinőtt már a szárnya, akkor kiugorhat a fészekből, és jól kitöri a nyakát. Na ez történik a legtöbb 13-15 évessel is, akik úgy érzik, ők készek a szexualitásra, átvitt értelemben. A nagyrészük egy életre bánja a dolgot. Megint mások megvárják, amik befejeződik a testi-lelki érésük...

Ne haragudj, de ha ez lenne a statisztikai értelemben elfogadott átlag, akkor arról már rég tudnánk.

Mondhatjuk úgy is, hogy nálunk is volt az osztályban 15 éve 2-3 lány, akik így voltak, mint te - a többi meg vagy azt mondta, hogy igen, már megvan neki (akkor ő már "nagylány volt"), vagy tényleg megvolt. Egyik barátnőmről például tudom, hogy csak 15 évesen jött meg neki, de már 13 évesen azt hazudta, hogy van, csakhogy ne cikizzék később...

Na, akkoriban ez volt olyan, mint ma a szüzesség.

Inkább arra akartam kilyukadni, hogy nem mindig kell elhinni, amit mások mondanak, főleg ilyen kényes témákban.

Nagy részük,de nem mindenki. Csak egy példaként rögtön elő is tudom hozni a sógornőm,aki 13 évesen már elvesztette,most 21 éves,5 lassan 6 éve van együtt a bátyámmal(viszont másvalakivel történt meg először),nincs kiégve,nem bánta meg,normális,értelmes,van munkája és jól is keres,vannak tervei az életben. És lehet valaki számára meglepő,de nagyon sok hasonló esetről számolt már be nem egy,nem kettő nagykorú ismerősöm.

Persze igaz,a fiatalok többsége tényleg nem áll készen rá,én csak azt mondom nem kell minden fiatalt,esetet egy véka alá venni.

Ha már a felnőtt - gyerek kapcsolatokat taglaljuk, leírom a saját tapasztalatom.

17 éves lány vagyok, 16 évesen jöttem össze a barátommal, nemsoká egy éve vagyunk együtt.

Rendszeresen alszunk együtt, sőt, szoktunk közösen bevásárolni, főzőcskézni is. Volt, hogy nyáron ketten voltunk csak az üres házában.

Tudom, ez az itt leledző anyukák szerint borzalmas "felnőtt imitálás", de az én szüleim például jó dolognak tartják, hisz ezzel is önállósodunk.

Mellesleg ha esetleg eljutunk oda a későbbiekben, hogy együtt lakjunk, legalább nem nézünk majd kikerekedett szemekkel, hogy a másik milyen trehány, nem hajlandó segíteni, nem tud főzni, nem hajlandó bevásárolni, vagy nem tudja beosztani a pénzét. Ahogy a mondás is tartja, lakva ismerszik meg az ember.

Tudom, a felnőtt emberekben sokszor az a kép jelenik meg a tinédzser kapcsolatokról, hogy csak komolytalan bohóckodás, nem is ismerik egymást rendesen, és 1-2 hónap múlva szakítanak is. Ezt részben megértem, én is ismerek rengeteg ilyet, de azért nem kéne mindenkire ráhúzni ezt a skatulyát.

A másik, amit muszáj megjegyeznem, hogy feltetted a kérdést, miszerint "ha mindent kipróbál valaki már ennyi idősen, akkor mégis mi újdonság lesz abban, amikor éretten már képes lesz normális kapcsolatokat kialakítani? "

Nos, személy szerint én nagyon sok ilyen dolgot fel tudnék sorolni.Pl; Első közös lakás, első közös karácsony, első közös nyaralás, gyermeknevelés, stb. Meg én úgy gondolom, hogy ha az embernek van teszem azt 3-4 komoly párkapcsolata az élete során, akkor mindegyikkel teljesen más élmény lesz a sok közös "első", hisz egy másik ember.

És amit még nagyon nem szívlelek, mikor azt írják/írjátok, hogy "olyan intim dolog, amit nem kell minden útbaesővel megélni" Ki beszélt itt minden útban esőről? Azokat a lányokat, akik minden "útbaesővel" ágyba bújnak, én nem párkapcsolatban élőnek hívom, hanem r_bancnak, már elnézést. Szerintem az 1 kapcsolat 15-16 évesen, ahol együtt alszanak a felek, nem minden útbaeső :D

Annyira jók ezek a kérdések az emberek mindig ölik egymást, imádom ezeket olvasni.

Az, hogy valaki a párjával együtt alszik mondjuk 15 évesen nem vonzza maga után, hogy k_rva,kiégett r**anc, életképtelen felnőtt lesz vagy hasonlókat. Igen van aki megbánja, hogy megteszi ezt 15 évesen és van aki NEM. Egy 15 éves lány esetében elég esélyes, hogy ez a fiún fog múlni, ha nem tudja eldönteni, hogy kivel bújik ágyba az már a saját problémája, szerintem az anyja sem fogja tudni jobban eldönteni ezt, márha a leányzó értelmes.

Nem mellesleg beszélgettem elég sokat ilyen témában édes apámmal és érdekesen ő sem mesélt az első barátnőjéről se ilyen 1-2 éves kézenfogós 1-1 csókos szerelmet? Bár gondolom ő sem volt elég konzervatív, egy kőkatolikus faluban és a falu többi tagja se.

A sok ilyen kérdést olvasva azon is elgondolkoztam, hogy dédnagyanyám (98 éves) erről a mai párkapcsolati dologról mit mondott. Érdekes módon ő felfogta, hogy ahogy ő megházasodott, ismerkedett a dédnagyapámmal az ma már nem működne, másképp viselkednek az emberek.

46os, igen, ebben egyetértek, bár már 16 éves koromtól együtt alszunk.

Egy 14 éves, nyolcadik osztályos lánynak én sem biztos, hogy engedném, de egy 15-16 körülinek minden további nélkül.

Nekem 16 évesen engedték meg, azt hiszem kb. 10 hónap után, és 2 évig voltunk együtt :)

Szerintem ők nem "bánták meg", én továbbra is csodálom, hogy akkor megengedték :)