Tényleg elfogadható manapság, hogy a 14-15 éves kamaszok a "párjukkal" alszanak, vagy a szülők ezekről nem is tudnak?

#20 " Semmiről nem marad le, ha nem gyerekként szexel." - ezt ugye Te gondolod, jó, ok. De tudod, erről a gyereknek is meg lesz a saját véleménye, és az lesz a mérvadó, lévén az ő élete...

Tudod, gondolom a Te szüleid is gondoltak bizonyos dolgokat, amiről most neked megvan a véleményed, és az én szüleim is gondoltak, amiről meg nekem van meg. És meghatározza a hozzáállásom feléjük. Egy szülő lehet elszállva a szülőségtől, de ítélni a saját életéről a gyerek fog.

nem a gyerekben van a hiba ha ilyeneken töri a fejét, hanem a szülőben, aki nem adott neki egy normális értékrendet.

elég jó suliba, jó osztályba jártam, szerencsére nálunk nem dívott "a ki veszíti el előbb a szüzességét" témakör.

őszintén szólva nekem 14 évesen sokkal fontosabb volt eljutni egy jó koncertre és álmodozni az énekesről, plátói szerelemmel imádni, minthogy hús-vér pasikkal henteregjek. nekem akkor az XY énekes, zenész volt a non-plus-ultra, a tinifiúcskák a nyomába sem érhettek, nem is érdekeltek :)

aztán 17 évesen lett igazi szerelmem akivel le is feküdtem, de ezt már anyukám sem tartotta korainak, így nem is szólt bele, ha hétvégén nála szerettem volna aludni.

#24 "Ha ettől lennék rossz anya, vállalom..." - biztos vagy Te ebben? (na csak azért kérdem, mert tudtommal az én anyámat pl. zavarja, hogy nem állok szóba vele egy ideje...)

Másfelől meg ja, lehet, hogy neked mindegymert a saját elveid a fontosabbak, a gyerek nem fogja tudni később, hogy hogyan pótolja a saját életében mindazt, amitől megfosztotta a szülői önkény... (n.b. én se tudom máig se, pedig gondolkodom rajta egy ideje)

Nézd Kérdező (#26), azt nem Te fogod kitalálni, hogy a gyerek hálája a neveltetéséért milyen előjelű lesz majd, meg persze nem is a "liberálisok", hanem ő maga fog ítélni, aszerint, hogy ő maga milyen.

Egyébként meg nem értem, hogy miért kellene elveket tukmálni egymás nyakába, van a mindenkire kötelező törvényi minimum, oszt azon felül meg a konzi élje a saját életét konzervatívan, a lib meg liberálisan... a saját életét, a saját értékrendje szerint, ennyi. Élni és éni hagyni...

Nagyon elvont gondolat?

Nehéz dolgok ezek, mondom mindezt 40 évesen, konzervatív szülőkkel, lázadó kamasz múlttal, egy kamasz lány anyjaként.

Egy 14-15 éves fiatal az anya szemszögéből gyermek, ő már felnőttnek tartja magát... valójában pedig egy fiatal egy átmeneti időszakban, amikor se nem gyermek, se nem felnőtt, csak tudat alatt keresi a helyét a világban, és feszegeti a határokat...

Egyik szülő engedékenyebb, a másik konzervatív, nem lehet egyértelműen megmondani, hogy melyik is a jobb... az mindig a gyermektől függ, hogy ő hogyan éli át, mi az, ami megragad benne.

Az én szüleim konzervatívak voltak, el sem lehetett képzelni, hogy egy fiú nálam aludjon, vagy akár én a fiúnál... lázadtam, leléptem otthonról.

Viszont az értékrend valahol tudat alatt tovább vivődött, és évekkel később visszataláltam... de addig elég szabad életet éltem, ami köszönhető annak, hogy ennyire szigorúan fogtak. Ha lazább lett volna a gyeplő, talán én sem így élem ki lázadásomat...

De az értékrendnek köszönhetően nem lettem se prosti, se bűnöző. Egy normál dolgozó családanya vagyok, 20 éves házassággal a hátam mögött.

Van egy ismerősöm, akit kamaszként mindig is irigyeltem, az ő szülei túlzottan liberálisak voltak... ő is szabad életvitelt folytatott, csak otthonról... most ugyanott tart, ahol én. :D

Csak más volt az út... ő magától jött rá, hogy a jövőben nem ezt akarja...

Én úgy gondolom, valahol a kettő közt kell lennie az ideális állapotnak. A fiatalok ma testileg korábban érnek, viszont lélekben ugyanott vannak, mint mi ilyen idős korunkban... a legnagyobb problémát abban látom, hogy sokan elvált szülők gyermekeként nem a családban látják a jövőt. Emellett úgy élnek nemi életet, hogy sokaknak fogalmuk nincs a női test működésével, a fogamzásgátlás fontosságával kapcsolatban, de a hormonok dolgoznak.

Én igyekszem a lányomat úgy nevelni, hogy közvetítsem az értékrendemet, de próbálom közben nem elfelejteni, milyen is volt kamasznak lenni.

Emellett a 10-es hozzászólóval maximálisan egyetértek, így azt nem írom le én is... csak idéznék belőle:

"Egy gyereknek nem hiszem, hogy rögtön, ennyi idősen fejest kéne ebbe ugrania. Hol maradnak a kézenfogásos, óvatos csókok, azok az élmények, amit kamaszként az igazi átélni? Amikor órákig készültünk egy randira, hogy a lehető legszebbek legyünk, és el is hihettük, hogy azok vagyunk. Kollégista voltam, egymásnak segítettünk sminket csinálni, és vártuk haza egymást a találkákról, vártuk az izgalmas részleteket. Ennyi idősen jobb volt, hogy nem kell azon aggódnunk, reggel is tetszünk-e a másiknak, vagy éppen a félig-meddig kifejlett testünket meztelenül mutogatni egy ellenkező neműnek, még több aggodalmat okozva magunknak a már meglévők mellé."

Mert igen, az egészséges fejlődésnek ez is része. A lányom 14,5 éves, eddig nem volt barátja, még nem érdeklődik... de előbb-utóbb eljön az az idő, amikor fog...

Én úgy fogok hozzáállni, hogy járja be a fenti utat, ha ez megvan, és lefekszik utána a fiúval ( a kellő ismeretek birtokában), rá egy évre akár együtt alhatnak.

De csak akkor!

Kedves 25-ös!

Nézd, én nem tudom miért nem állsz szóba az édesanyáddal, szerintem még igen fiatal vagy és bőven benne vagy a lázadó korszakban. Nem tartom valószínűnek, hogy azért neheztelsz, mert esetleg odafigyelt volna rád és nem engedett a hülyeségbe menni. El fog jönni, az az idő mikor szóba állsz vele, mert felismered, hogy csak jót akart neked. De nem ismerem a hátteret, nem akarok okoskodni, hogy miért romlott el a kapcsolatotok. Az én lányom 10

...10 éves de még igényli a mesét, babázik és boldogan játszik olyan játékokkal amiért az osztálytársai kinevetnék. Hozzáteszem kitűnő tanuló. Másoknak talán már van hat okos telefonjuk, de két szót nem vált az édesanyjával, csak leül otthon a tévé elé vagy tabletezik. Talán nem is ismerik a saját gyereküket. Én ezt látom.

Tudod én 14 évesen, őrült szerelmes voltam az osztálytársamba és amikor elvitt cukrászdába és kézenfogva sétáltunk én éreztem a világon a legboldogabbnak magam.A mai tinik ezt az érzést nem igazán ismerik, sajnos. Szeretném ha a lányom is átélné a szerelem (sokan nem tudják mi ez) minden örömét és báját, talán fájdalmát is. Lehet, hogy meg fogsz bántódni, de addig nem vagy kompetens ebben a témában, amíg nem leszel édesanya, mert csak a kamaszkori lázadás beszél belőled lám, még így felnőtten is. Szóval, nem akartalak megbántani, de ebben nekem nem vagy vitapartner.