Tényleg elfogadható manapság, hogy a 14-15 éves kamaszok a "párjukkal" alszanak, vagy a szülők ezekről nem is tudnak?

Hát...nyilván azt is meglehet érteni, amit te mondasz, de nem feltétlenül tesznek a szülők rosszat ha engedik az együttalvást. Biztos megleszek itt virtuális kövezve, de azért leírom az én sztorimat.

14 évesen jöttem össze az első barátommal, ő akkor 18 volt. 3 és fél évig voltunk együtt, kb fél évig jártunk mire először együtt aludtunk. utána már minden héten legalább egyszer. Semmi rosszat nem láttam benne, most sem látok, ugyanúgy normális kapcsolatban vagyok most így 21 évesen, igaz, valaki mással.

Igen, más világot élünk, de ettől még egy 14-5 éves szellemileg és testileg továbbra sem érett annyira, hogy szexuális életet folytasson, párkapcsolata legyen.

Ez nem azt jelenti, hogy nem lesz/nem lehet neki, de értelme nincs, ezt szerintem 10-20 év távlatából mindenki belátja.

Bár hozzáteszem, értelmes, jól nevelt gyereknek szerencsére ilyesmi eszébe sem jut. Általában ez inkább azokra jellemző, akik zűrös vagy boldogtalan körülmények között élnek, és a korai szexualitásba menekülnek a gondjaik elől, mert úgy érzik a "párjuk" szereti, megvédi őket. Persze erről szó sincs, de 14 éves lányként mindent elhisz az ember ugye...

Akkor azok se aludjanak együtt, akik 10 éve házasok, mert elmúlik a varázs. (:

,,..., de ettől még egy 14-5 éves szellemileg és testileg továbbra sem érett annyira, [...] párkapcsolata legyen.

Bár hozzáteszem, értelmes, jól nevelt gyereknek szerencsére ilyesmi eszébe sem jut. Általában ez inkább azokra jellemző, akik zűrös vagy boldogtalan körülmények között élnek, és a korai szexualitásba menekülnek a gondjaik elől, mert úgy érzik a "párjuk" szereti, megvédi őket."

Ez de egy hülyeség, már ne is haragudj. (: Pont ilyen korban kell megismerkedni ezzel a dologgal. Mit vársz, majd 30 évesen szerzik majd az első tapasztalatot? Nem a szexuálisat, hanem a szerelmi , párkapcsolatit. Ideális kor, hogy ismerkedjen a két nem egymással (nem szexuálisan.)

Másfelől pedig, ki az, aki ellent tud mondani a szerelemnek? Mintha ők döntenének róla, hogy akkor ők most egymásba szeretnek. (: Másfelől pedig, a kölcsönös szeretet tartja össze az embereket, a világot ... Vagy már a szeretetet, a szerelmet is megakarod tiltani a gyerekednek?

" [link]

80 párból 9 marad együtt átlagosan tini korban évekig, a legtöbb kapcsolat a fél évet nem éli meg. Ezért szerintem felesleges rögtön odadobnia magát az embernek.

Amiért egy picit igazat adok a kérdezőnek, az a következő.

Amikor mi 14-15 évesek voltunk, épp csak kezdtünk ismerkedni a pasizással, a gondolattal, hogy járjunk valakivel. Ekkortájt volt az első csók, de amúgy az összes barátnőm emellett nem csak az ismerős fiúkról, hanem színészekről, együttesek tagjairól álmodozott. És ahogy visszaemlékszem, tök jó időszak volt, és ez már nem visszahozható. Az ember lányának sosem lesz olyan színes romantikus fantáziavilága, mint ami ennyi idős korában. Én úgy gondolom, jobban jártunk így, mintha egy velünk egyidős fiúcska mellett ébredünk.

Egy gyereknek nem hiszem, hogy rögtön, ennyi idősen fejest kéne ebbe ugrania. Hol maradnak a kézenfogásos, óvatos csókok, azok az élmények, amit kamaszként az igazi átélni? Amikor órákig készültünk egy randira, hogy a lehető legszebbek legyünk, és el is hihettük, hogy azok vagyunk. Kollégista voltam, egymásnak segítettünk sminket csinálni, és vártuk haza egymást a találkákról, vártuk az izgalmas részleteket. Ennyi idősen jobb volt, hogy nem kell azon aggódnunk, reggel is tetszünk-e a másiknak, vagy éppen a félig-meddig kifejlett testünket meztelenül mutogatni egy ellenkező neműnek, még több aggodalmat okozva magunknak a már meglévők mellé.

Az ennyire intim kapcsolat _szabadon_, szorongások nélkül megéléséhez a legtöbb 14 éves nagyon is gyerek még. Elég csak elolvasni itt a GYK-n, milyen kérdéseket tesznek föl a gyerekek ennyi idősen. Olvastam 14 éves lányt, aki meg akarta műttetni a felemásan növő cicijét, egy 12 éves meg a kisajkaival nem volt elégedett. Az ugyanennyi idős fiúk azon problémáznak, elég nagy, szőrös, vastag, egyenes stb. a férfiasságuk.

Akárhogy nézzük, nem jól van ez így. A túl korán erőltetett felnőtt szerepekkel félkész, testileg még nem kifejlődött, lelkileg törékeny gyerekek nem biztos, hogy jól birkóznak meg. Az, ami 2-3 évvel később felszabadult, boldog élmény lehetne, az ennyi idősen erőltetett, szorongásokkal teli esemény, amit lehet, hogy csak a többiektől való lemaradás félelme miatt erőltetnek.

Mindenesetre ha szülő leszek, a saját tapasztalataim alapján igyekezni fogok a gyermekemet segíteni abban, hogy amíg csak lehet, élje meg a gyerekkor örömeit, elég sok ideje lesz még felnőttnek lenni később. :)