Anyám miért erőszakolja ezt rám ennyire?
Az anyai ágon lévő nagymamámmal élünk együtt és most újra megtalálta a nővérét és kitalálták, hogy mennyünk ki hozzájuk Svájcba. Na most ha mindent összeadunk ez költségben túl sok legalább 300 ezer Ft ha mindent beleszámolunk. Útiköltség, kaja, költőpénz stb. Plusz itthonra ugyanúgy a rezsi, nekem szeptemberben a suli kezdés. Ezt is nehéz lenne összeszedni, de ők mégis ragaszkodnak hozzá, ráadásul mondják, hogy biztos adank majd kint pénzt.
Na most én nem akarok kimenni, mert azt sem tudom kihez megyünk, nem is ismerem őket, ráadásul augusztus végén akarnak. Na most nőgyógyászhoz is el kéne mennem, de anya mindig azzal jön, hogy majd, mert sokkal több fontosabb dolog van. Amit szeretnék ahhoz sajnos szülő kell így egyedül nem mehetek el. Akkor a barátom miatt sem akarok kimenni, pont arra a hétre tervezik, amikor végre itthon lenne egy hetet. Így is egész évben dolgozik. Meg most kimegyünk és mit csinálunk? 86 évesek azok akikhez megyünk... nem akarok ott lenni se. Meg van egy kutyám. Őt sem akarom itthon hagyni egyedül. Plusz itt a kert is, azzal is foglalkozni kéne.
De anyám csak erőszakol, hogy akkor is menni fogok ha nem akarok, őt nem érdekli stb. Jó helyen tudnénk itthon maradni. Két utcával arrébb laknak a barátomék és a szülei mondták, hogy nyugodtan maradjak addig náluk. Aludni tudok hol, senkit nem zavarnék stb. Amúgy is jóban vagyunk már több mint 10 éve. Meg anyáék is, velem együtt. De, hogy nekem akkor is mennem kell. 17 éves vagyok, más már nyaralni elmehet egyedül, de én még csak arra sem szavazhatok, hogy itthon maradjak. Ráadásul jó kezekben maradnék itthon. Én értem, hogy félt, de nem érti meg, hogy nekem ez egy kész kín.
Mit tegyek?
válasza:
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:Én is 17 éves vagyok! Elmentem egyedül a helyi nőgyógyász főorvosúrhoz, hogy gyógyszert szeretnék szedni. Rákteszt, kivizsgálás, minden stimmel, meg sem kérdezte, hogy anyuci mit szól hozzá. Nem kell ehhez SEHOL szülői engedély. Az már más dolog, hogy esetlegesen te csak anyucival vagy hajlandó elmenni.
Ha nem akarsz Svájcba menni(fuh, én de mennék helyetted..) akkor ne menj. Amikor ők mennek te ülj le egy székre és ne mozdulj. Kényszerből nem fognak beletuszkolni a kocsiba meg sehova... Nem mész akkor nem mész. Ez van, ezt kell szeretni.
Bár ilyen lehetőségem lenne én lekakilnám, hogy anyám szeme előtt mi lebeg és hogy mennyi idős az akihez mennénk. De ez én vagyok.:) Én imádnám Svájcot. Már magát az utat. :)
Köszi mindenkinek a választ.
Utolsó... ne legyél naiv. Én ahol fölhívtam a dokit és ahova be vagyok jelentve, kérnek egy szülőt. És nem, nem csak anyucival vagyok hajlandó elmenni, mert már rég megtettem volna barátommal ha ez az egész nem lenne.
Mint írtam, nem éppen az a legnagyobb bajom, hogy Svájc. Élnék a lehetőséggel, ha biztosra tudnék menni. Gondolj bele, te szeretnél úgy elmenni valahova, hogy nem tudod biztosra azt, hogyha hazajössz, lesz-e egyáltalán mit enned? Voltam már ilyen helyzetben korábban is. Amikor még apukámnak nem volt munkahelye és volt olyan amikor csak nagyi nyugdíjából meg a 22000 Ft segélyből éltünk.
Az, hogy leülök egy székre... Ha-ha. Hány évesek is vagyunk? 5? Szerintem nem. Na meg, de igenis megteszik, hogy berángatnak a kocsiba.
válasza: válasza:Na akkor... kedves 17 éveském... figyi, nem hisztizek, mert hiszti, nagyon szívesen mennék, hogyha tudnám, hogy mit fogunk kajálni ha hazajövünk illetve apám 100 ezer Ft-s + nagymamám 60 ezer Ft nyugdíjából, hogyan lesz kifizetve a rezsi, nekem az iskolakezdés, tankönyvek stb. Kicsit fontosabbnak tartom. És az, hogy nincs rálátásom az anyagi helyzetünkre... Könyörgöm.. egy 17 éves lánynak, hogy nem lehet? Főleg ha eddig úgy éltünk jó sokáig, hogy sokszor ettük az üres kenyeret sóval. Mi az? Beképzeltem csak magamnak vagy, mi?
Ja és még ahhoz, hogy emberrablás, ha berángatnak a kocsiba a saját szüleid. Nem, hogy 18 év alatt, de még 18 év fölött, sem fog emberrablásnak számítani te szerencsétlen.
És akkor most majd várom a következő hozzászólásokat, hogy mit hisztizek ennyit.. Elárulom, ez nem hiszti, csak nincs kedvem megint azt átélni, amit jó pár éven keresztül tapasztaltam. Azt, hogy sokszor a gimibe nem viszek kaját, és reggel 6-tól fél 5-ig nem eszem semmit. Majd itthon is inkább azt a kis főtt kaját ami van, odaadom inkább a nagymamámnak. Este meg megeszem egy vagy két szelet üres kenyeret. Na nem... ezt nem szeretném. És igen, azt is nagyon jól, hogy majd mindjárt jönnek a kommentek, hogy mennyire túlzok meg így meg úgy stb. Nem érdekelnek az ilyen hozzászólások, amíg te magad nem élted meg ezt a helyzetet. Na utána beszélhetünk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!