Nagyon lelkifurdalásom van! Mit tegyek?

1:milyen iskola így nyár közepén

2:ok, hogy segítesz, de 50 ezer ft-ért vásároltál nekik hó végére, mert nem volt kajájuk sem?

Én egy gyereket nevelek, de jó, ha futja egész hónapban 40 ft kajapénzre...

Azért én is megnézném, hogy a barátnődék családja mennyire tud bánni a pénzzel.

Szerintem ide is érvényes a mondás, hogy a szegényeknek nem pénzt kéne adni, hanem meg kellene tanítani őket arra, hogy hogyan szerezzenek pénzt, másodsorban pedig hogy hogyan ne b@sszák el.

Én már csak tudom, az én szüleim sem tudtak bánni a pénzzel, ha sok volt éppen, ha kevés.

Az sem hülyeség, hogy a barátnőd is dolgozhatna.

De nem vagyok az adományozás ellen általában. Állatmenhelyeknek, karitatív szervezeteknek.

9:

JÚLIUSBAN SULI?!

Én egyetemre járok és nálunk június 20-án ért véget a vizsgaidőszak, így még nekem is meglepetés volt az alábbi:

Debreceni Egyetem Informatikai Kar

II. félévi vizsgaidőszak nappali és levelező tagozaton 2013. május 27. - július 12. (7 hét)

Így a hihetetlen, nem is olyan hihetetlen...

(Olvastam, hogy a Kérdező 17 éves.)

Ne haragudj, de ezt én sem igazán értem.

Nincs pénzük ennivalóra, rendben! Adtál volna nekik 10.000 ft-ot, annyiból biztos meg lehetett volna oldani.

Mért te vásároltál nekik, honnan tudtad, hogy épp akkor mire van leginkább szükségük?

Azt a pénzt te másra költötted, és most tippet akarsz kapni, hogy mit mondj otthon.

Hát nem tudom, ha a Kérdező az én lányom lenne, én lehet, hogy dünnyögnék valamit az igazat mondásról, de magamban voltaképp nagyon elégedett lennék, hogy sikerült helyes értékrendre nevelni, tud különbséget tenni aközött, hogy az életben mi az igazán fontos (pl. az emberi kapcsolatok), és mi egyáltalán nem az (pl. egy új telefon magunknak).

Végeredményben meg valószínüleg közölném, hogy "a te névnapi pénzed volt, arra költötted, amire jónak láttad, és örülök, hogy helyesen döntöttél" és kb ennyi.

(49/F)

szerintem is sántít a történet. Ott kezdődik h nem fogadnék el egy gyerektől pénzt, akkor se ha rá lennék szorulva, csak ha az anyukája beleegyezik. Másrészt ruhát cipőt?? Jó persze fontos dolgok, de nem neked kell öltöztetni, ha magad is csak egy tanuló vagy.

Én megérem ha jólelkűséged és én is az emberség híve vagyok, de ez nem azt jelenti h ész nélkül szórjuk a pénzt jótékonyság címén

ha egyáltalán igaz a kérdés, számomra is furcsa, hogy két felnőtt ember egy gyerekre támaszkodjon, aki még csak nem is a rokonuk.

az még hagyján, hogy ha éheztek, vett nekik valamennyi ételt, de a hó végén ne kelljen már még plusz ötvenezer forint, hogy ne haljanak éhen.

másrészt meg az új ruha meg a cipő tényleg nem létszükséglet, hogy azt is egy 17 éves gyerektől kelljen megkapni.

és ha egy 17 éves talál munkát, akkor a két felnőtt ember meg szedje már össze magát, és találjon legalább az egyikük valamit.

ha az anyukád lennék, én büszke lennék rád, de elmagyaráznám neked, hogy kihasználtak, és több segítséget fogadtak el tőled, mint amennyire szükségük volt, ráadásul nem te vagy az a személy, akitől egyáltalán elfogadhattak volna valamit.

mondjuk, ha beállítasz egy ajándékcsomaggal, akkor meg sok értelme nem lett volna visszaadni, hiszen úgysem tudod visszavinni a boltba.

A továbbiakban is csak "gratulálni" tudok azoknak, akik szerint a kérdező helytelenül cselekedett, amikor a saját névnapi ajándékára kapott pénzéből inkább a barátnője családját segítette ki, mint hogy egy új telefont vegyen magának...

Én egyébként abszolút meg tudom őt érteni, sajnos az én anyám egy ilyen típusú anyagias, csak a családi gőg sportszerű művelésére képes ember...

nem azt mondjuk, hogy a kérdező helytelenül cselekedett, hanem hogy aki elfogadta, az cselekedett helytelenül.

igazából a helytelen dolog a kérdező részéről az volt, hogy nem pénzt adott, mert kis pénzt adhatott volna, és akkor ha tényleg létszükséglet, el lehet fogadni. de az 50 ezres ajándékcsomag az nagyon nagy ajándék egy 17 évestől, ahhoz, hogy simán el lehessen fogadni.

én az anyja helyében nem haragudnék a gyerekre, max. azért, mert nem volt bennem bizalma. de tulajdonképpen azért sem a gyerekre haragudnék, hanem elgondolkoznék, hogy mit rontottam el, hogy egy ilyenben hazudnia kellett a gyereknek.