Normális, ha lelkifurdalásom van?
Jó a kapcsolatom a szüleimmel, apukámmal is, bár tőle kiskorom óta félek, mert elég agresszív tud lenni.
Jó ideje vágyom tetoválásra, a szüleim nagyin ellenzik, ezért se csináltattam meg, de most, 20 évesen eldöntöttem, hogy vagyok már annyira felnőtt, hogy megtegyem. Apukám rosszul fogadta, azt mondta, csináljam ha akarom, de sose fogja elfogadni. Az normális, hogy szörnyű lelkifurdalásom van emiatt? Nem akarok lázadozni, mert tisztelem és szeretem a szüleimet, mindenben igyekszem a kedvükre tenni (egyetemre járok, jól tanulok, nem dohányzom, nem iszom, felelősségteljes vagyok), ezt az egyet azonban tényleg nem tolerálják. Mit gondoltok? Nem nagy bűn, ha a saját fejem után megyek ebben a dologban? Nem akarok konok, lázadó fiatalként viselkedni, de sose tudták elfogadni, hogy ilyen a stílusom.
20/L
nem szeretnék hálátlan, önfejű, tiszteletlen fiatal lenni, mert mégiscsak a szüleim az egyetlenek, akikre mindig számíthatok. csak sajna túlságosan függök a véleményüktől :/
köszönöm a válaszokat :)
Mással nem tudsz kitűnni a tömegből csak egy ócska, divatjamúlt tetkóval?!
Nem dohányzol, nem iszol... hűha, ez aztán a nagy erény xD
fúú, ez aztán az építő jellegű hozzászólás... király vagy :)
ha van némi szövegértési képességed, akkor az lejön a szövegből, hogy NEM arra irányult a kérdésem, hogy mivel tudnék kitűnni a tömegből. köszönöm az értelmetlen hozzászólást mindenesetre :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!