Hogyan oldjam meg ezt a helyzetet az idős anyámmal?

35-ös: a küldölfi tapasztalat akkor ér valamit, ha ehhez valami keresett szakma is társul, ha a kérdezö "egyszerü munkás", irodában, gyárban vagy hasonló állásban van, ott semmi elönye sincs.

És igen, eléldegélnek sokan külföldi tapasztalat nélkül, de nem 40 évesen kezdenek nulláról! Ugyanis ha valaki tizenpár éve külföldön él, annak semmi fogalma a magyar viszonyokról.

A 39-es tökéletesen leírta, miért lenne kifejezetten gond költözni.

41

Azt írta, hogy reméli, hogy majd fog tudni menüt rendelni.

Vagyis igen le van égve.

Nem lennék biztos abban, hogy három szobás lakást vesz ki valaki kettejüknek, mikor nincsenek toppon anyagilag.

Sehol nem írtam, hogy jöjjön haza a kérdező.

44-esnek igaza van. Mivel kint él, idegen nyelvet is jól tud, az is előny.

Én biztosan nem maradnék kint, ha édesanyám kezdene leépülni. A kérdező pedig szenved, mint írta. Sosem bocsájtja meg magánk, ha kint marad, az anyja pedig egyedül hal meg. Nyilván nehéz helyzet, de ha igazán szereti az édesanyját, haza fog menni.

Na jó, de aki szerint haza kellene menni gyerekestől, válaszoljanak már pár kérdésre.

Esetemben van 2 gyerek, akik konyhanyelv szinten tudnak magyarul, Petőfiről azt hiszik egy utcanév, de még a matematikai fogalmakkal vagy az állat/növény világgal sincsenek tisztában magyar nyelven. Egy barátjuk sincs itt. Elvárható, hogy megértsék hogy ez van, jöjjenek haza, bukjanak meg vagy írjanak egy borzasztó érettségit esély nélkül, hogy bekerüljenek egyetemre?

Nekem jó állásom van 12 éve ugyanannál a cégnél egy európai fővárosban. Elvárható, hogy haza menjek a kis falumba, ahol kb csak közmunka van a környéken? Szerencsés esetben találok valamit 200 000 nettóért, ami a mostani nettóm ötöde.

Én szeretem édesanyám és biztos kitalálnék valamit, de elvárható, hogy feladjam az életem, elrontsam a gyerekeim jövőjét azzal, hogy lerontom a nullára a tanulmányaikat azért, hogy haza tudjak jönni az 1200 fős faluba évekig ápolni anyukámat?

Ti megtennétek? Komolyan érdekel.

49-es!!

Nem ugyanez van pepitában, amikor egy Magyarországon élő, ide szocializálódott, többé-kevésbé nagy gyereket kivesznek az iskolából, az addig megszokott környezetéből, mert anyuka-apuka külföldre költözik?

Ilyenkor szokták mondani, hogy fiatal még, megtanulja a nyelvet, szerez új barátokat, stb.

Akkor az nem baj, mert jaj, külföld?

A méteres litániád olyankor nem számít??

Csak akkor, amikor fordítva van és haza kéne jönni?

KETTŐS MÉRCE, DE NAGYON!

Gondolkozz el magadon!

49# tizenix éve dolgozol külföldön?

És nem sikerült annyi tartalékot összeszedned hogy kibírj itthon egy pár éves minimálbéres fizut, cserébe hogy az édesanyáddal lehetsz utolsó éveiben, hónapjaiban?

Érdekes emberke lehetsz.

52-es, azért, mert valójában itt SENKI sem akar hazajönni, még az anyja utolsó évei miatt sem. A kérdező sem.

S mivel ezt őszintén kimondani nem merik, a gyerekkel takaróznak, a fizetéssel, meg minden olyan méteres b@romsággal, hogy az már nagyon átlátszó. Inkább csórónak állítják be magukat, csak igazolva legyenek.

Ezt látom.

Hahó, nem kell igazolgatni, takarózni, gyereket felhasználni!

Meg kell mondani, hogy nem megyek és kész! Mert nem akarok! Anyám meg oldja meg a saját halálát, ahogy akarja! Ennyi!