80-as, 90-es években születettek, a szüleitekkel mi lesz, ha majd nagyon öregek lesznek és nem tudnak magukról gondoskodni?

Már csak az egyikük él. Nincs saját családom, együtt élünk egy 2 generációs házban. Épp azért élünk együtt, hogy ő ne éljen egyedül. Ha gondozásra lesz szüksége, ameddig megy munka mellett, addig én foglalkozom majd vele, ha kell, akkor házi ápolásban gondolkozom majd, amennyiben meg tudom fizetni. Egy esetben adnám intézetbe, ha előrehaladott demenciája lenne, és nem ismerne meg, jelentősen zavart lenne.

Ő is itthon szeretne lenni, nem akarna otthonba menni.

Ami az anyagiakat illeti, természetesen, ha nem lenne elég a nyugdíja, az anyagi lehetőségeimhez mérten kiegészíteném. Egyikünk sem szórja a pénzt.

Van saját családom (férj és egyelőre 1 gyerek) 90-es években születtünk mindketten.

Ha szükséges lesz, természetesen megyek segíteni, egyke vagyok,így másra nem számíthatnak családon belül, csak én vagyok nekik, meg az unokájuk.

Anyagi gondjaik nem valószínű, hogy bármelyikünk szüleinek is lesznek, de ha mégis, akkor abban is tudjuk őket támogatni.

Egyikünk szüleivel sem merült még fel a téma, hogy otthonba mennének, vagy mi a terv a későbbiekben. Egyelőre még bőven dolgoznak mindannyian, apukámnak van 10 év nyugdíjig, a többieknek 12-15. Az egészségük szerencsére jó, így egyelőre sem ők, sem mi nem aggódunk a jövő miatt.

Anyám 65 éves. Egyelőre nem kell róla gondoskodni.

41/N

A 90-es évek elején születtem. Az apám lelepett, az anyám pedig borzalmas szülő volt, nem tartom vele a kapcsolatot évek óta, se a testvéreimmel. Majd megoldják. Én nem veszek részt az időskorában.

A férjem szülei közül az apukája idősebb, még bírja magát. Ők alapvetően normálisak, mindig segítettek, az anyósomat nagyon szeretem, ő is szeretettel fogadott a családban. El tudom képzelni, hogy magunkhoz vennenk. Apósomat nem, mert ő viszont nehéz, kötözködős természet, vele anyósom is alig bír együttélni.

Segíteni mennenk nyilvan.

Nem az én problémám.

Van egy öcsém, majd Ő szépen gondozza őket, úgyis ő a kedvenc gyerek, én "csak a lány" (akiért kb kár, úgyis csak szülni fog, mint ment egész életemben).

Hogyha ő nem vállalja, akkor így jártak, majd megoldják valahogy. 😊