80-as, 90-es években születettek, a szüleitekkel mi lesz, ha majd nagyon öregek lesznek és nem tudnak magukról gondoskodni?

1976-ban születtem. A szüleim most 76 évesek (már régen elváltak egymástól). Mikor beszélgettem velük külön-külön akkor azt mondtam, hogy én nem fogom tudni őket ápolni, mert a munkahelyem ezt nem engedné meg. Elveszteném a munkahelyemet, ha 0-24-ben kéne ápolnom a szüleimet. Ráadásul a szakértelmem sincs meg ehhez. Ezért ha odakerülnek, akkor eladják a saját ingatlanukat és ennek árából bekerülnek egy erre szakosodott intézménybe.

Anyám valamivel előrelátóbb, mint az apám. Ő évek óta gyűjtögeti a pénzét az öreg korára. Több milliója van állampapírban így ha hirtelen ki kéne fizetni egy öregotthonba a beugrót nem okozna problémát neki.

miután szerencsére ügyes, önálló, értelmes felnőtt emberek, nem dramatikus hisztigépek, akik képtelenek előre tervezni, és azt remélik hogy majd krokodilkönnyekkel kizsarolnak valakiből egy extra életet, amit csak rájuk áldoznak, megvannak a saját megtakarításaik, amikből majd finanszírozzák az otthonba költözést, ha úgy döntenek, nekik már túl sok feladat egy önálló háztartást tartani. nem teszünk senkit sehova, nem értelmi fogyatékosokról beszélünk, hogy képtelenek lennének eldönteni, mit csinálnak.

ezredfordulós testvérpár vagyunk, egy fiú, egy lány.

Nekem volt olyan rokonom akit 10 éven keresztül gondoztak, utolsó pár évben pelenkázták is. 3gyerek ebbe nőtt fel mindegyik egy leki romhalmaz... Ebből tanulva én ezt biztosan kihagyom, anyum megy otthonba ilyen helyzetben.

Sőt nekem is ez tervem erre az esetre.

96-os vagyok, ferjjel, egy gyerekkel, evek ota kulon elek a szuleimtol.

Nem fogom oket apolni, pedig szeretem oket, de nem adhatom fel a sajat csaladomat. A szuleimnek van meg par eve a nyugdijig. Anyam ugyes, sporol, felretesz, van penzuk.

A kedves anyám kihisztizte hogy ráirassam a tulajdonrészemet a házinkban (10m). Azóta leszar.

Ott dögöljön meg ahol van. A temetését se fogom intézni. Rohadjon el

'85-ös vagyok.

Már meghaltak a szüleim az elmúlt két évben.

Semmilyen előtakarékosságuk nem volt, sőt, csak a fizetnivaló hitelek. Egyikük már demenssé is vált 68 évesen, így belekóstoltunk, hogy mi lesz vele, de végül egy súlyos betegség elvitte.

Egy dolgot tudtam tenni, és meg is tettem, temetési biztosítást kötöttem mindkettőjükre még 7 évvel ezelőtt, mert nem lett volna honnan leválasztani 700 ezret. Nem tudtak róla, szokás szerint vérig is sértődtek volna.

Havi 3000 Ft/fő, és 600 ezret fizetett a temetéskor.

Saját családom van már, 21 éve nem éltem már otthon. Orvoshoz vittem őket a tesómmal váltva, gondozást semmit nem vállaltam volna,sem takarítást.

Apámnak került szóba az otthon a demenciája miatt, akkor a ház lett volna a beugró.

Pont a 80as és 90es évek között születtem.

A szüleimmel nem vagyunk közel. Sok fiatalabb tesóm van, a szüleim el is váltak, szóval ha lesz anyagi vonzata, azt sokfelé osztjuk. Ápolás téren nem hiszem, hogy én lennék megkérve.

Mindkettőnek megvannak a maga kedvencei, akik 25-30 évesen is közel állnak, szívesen vannak fogadva, vagy otthon maradtak. Nyilván sejtik, hogy mire megy ki a játék, és ha nekik ez belefér, áldásom rájuk, örököljenek többet, megdolgoznak majd érte. Szerintem ez korrekt.

Én már a testvérek pesztrálásával tini korban jócskán kipipáltam ezt a részt, nem tartozom semmivel. Majd a fiatalabbak segítenek, vannak rá a két szülőm közt összesen hatan.