Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Mióta szülők lettetek, csalódt...

Mióta szülők lettetek, csalódtatok már a szüleitekben?

Figyelt kérdés

Mióta anya vagyok, én azóta folyamatosan ezt érzem. Nemcsak hogy nem törődnek az unokával, mert a saját életük sokkal fontosabb, ahogy az én gyerekkoromban is volt, de kezdek rájönni, hogy mennyire nem volt normális, hogy gyerekkoromban is teljesen elhanyagoltak érzelmileg. Másrészt bűntudatom van, hogy ezt érzem, mert anyagilag viszont támogattak egészen felnőtt koromig. Egyszerűen már nem tudok úgy rájuk nézni, mint régen.


Veletek történt már ilyen?


jan. 20. 22:48
1 2
 1/12 anonim ***** válasza:
57%

Nem.

De amikor a kiskamaszomra ráförmedtem, hogy hogy lehet ennyire lusta és nemtörődöm, takarítsa már ki a szobáját, akkor anyám hangját hallottam a fejemben. Azt a sok hülyeséget, ami nevelés célzattal mondott nekem, adtam tovább gondolkodás nélkül pedig tudom, hogy nem helyes.

jan. 20. 23:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/12 anonim ***** válasza:
89%
Csak annyit tehetsz, hogy te mást fogsz nyújtani a gyerekednek.
jan. 20. 23:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/12 anonim ***** válasza:
82%

"...nem törődnek az unokával, mert a saját életük sokkal fontosabb..."


Mondjuk az egyértelmű, hogy a saját élete fontosabb. Miért kellene hogy az unoka legyen fontosabb? TE döntöttél úgy, hogy gyereket szülsz, nem ő kényszerített rá.


Amúgy nem, nem csalódtam anyámban, szülőnek is csodalatos volt és nagyszulonek is az. Szerencsére neki is a saját élete az első.

jan. 21. 06:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/12 anonim ***** válasza:
38%
Szüleid szeretetnyelve talán más, mint a tiéd. Végtére is legalább támogattak és gondoskodtak rólad. Nagyszülők véletlenül nem ugyanilyen tartózkodók? Mert akkor ezt otthonról hozták.
jan. 21. 07:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/12 anonim ***** válasza:
28%

Természetes az ha valamilyen szinten a saját életük fontosabb.

Te inkább azt sérelmezed hogy lelkileg elhanyagoltak és most talán valamilyen kárpótlást vársz az unokák által.

Nem tudok részleteket, de így első ránézésre lehet az hogy tényleg más a szeretetnyelvük, mert van aki pénz, tárgyakkal akár boldogságot okozni, neked meg fontosabb lenne egy mélyebb beszélgetés pl.

Nyilván nem lehet az egész helyzetet vélemenyezni, de ha egyáltalán nem volt kontakt akkor az lehet nem csak a szeretetnyelv.

jan. 21. 07:51
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/12 anonim ***** válasza:
83%
Én értem, amit mondasz. Sokszor én is elgondolkodom azon, hogy voltak képesek olyan dolgokat mondani nekem, amit annó én is kaptam. El nem tudnám képzelni, hogy ilyen dolgokkal bántsam a saját gyerekemet. Még ha baromságot csináltam volna, megértem, de CSAK léteztem :D engem érzelmileg nem segítettek, anyagilag se nagyon. Én azt élem még meg rosszul, hogy állandóan ugyanazt kell elmondani, mintha nem fognák fel, holott tudom, hogy az a baj, hogy én kérem:D mindig próbálják elhagyni, külön rájuk kell szólni, hogy például mossák meg a kezüket, ha bejönnek az utcáról es a gyerekkel akarnak foglalkozni. Piti dolog lenne, nem? Máshol tök alap dolog, gyerek nélkül is, de nem, ők alig akarják maguktól csinálni. Csak ebbe így nem kötnek bele, mert tudják, elküldöm őket, határokat már húztam. Ez csak az egyik példa volt, de kb folyton el kell mondani a kéréseimet, amit 8 milliószor elmondtam korábban...
jan. 21. 08:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/12 anonim ***** válasza:
87%

Én amíg az első gyerekem kb 2-3 èves nem lett azt gondoltam, hogy szuper szüleim vannak.


Aztán anyukám sorban csinált olyan dolgokat a lányommal, illetve mondott olyanokat, amire azt mondtam, hogy állj, ez nem oké. Majd sorban jöttek be olyan emlékek, amik előtte 25-30 évig nem jutottak eszembe, de rájöttem, hogy amikor én voltam kicsi, pont ugyanezt csinálta. Röviden: szabályos érzelmi játszmákat nyom le a kisgyerekkel. Apró dolgokon látványosan megsértődik, zsarolja a gyereket (ha nem játszol a mamával nem kapsz ajándékot) meg hasonlók. Ha alapból rossz hangulata van, akkor a legapróbb dolgokért hosszasan üvölt.


Nekem meg bejöttek az emlékek, ahogy kisgyerekkènt sírok egyedül a szobámban anyám hasonló kirohanásai után. Akkor ezt úgy fogtam fel, hogy rosszat csináltam, ezért kiabál. Ma már tudom, hogy a reakciója túlzó volt. Meg valsz nagyon rossz se voltam.


Apámnak meg a passzivitása az amit apaként máshogy látok. Akkor azt hittem minden apa ilyen, ma már tudom, hogy nem. Apám élte tovább az életét, amire mindig mondták, hogy apa sokat dolgozik. Ma már összeállt a kép, hogy a munka mellett edzésre, edzőtáborba járt. A barátaival járt el hétvégékre. És amikor otthon volt, akkor is főleg a tvt nézte, mert ő fáradt. Így a gyerekeire kevés idő jutott.


Erre is akkor jöttem rá, miután apa lettem, hogy máshogy is lehet.

jan. 21. 09:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/12 6pounder válasza:
32%
Ajánlom figyelmedbe Bibók Bea: Ellopott gyeremkor című könyvét. Szerintem abból tudsz meríteni bőven, ellenpéldák is találhatóak benne milyen amikor rádtelepszik egy szülő stb.
jan. 21. 09:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/12 anonim ***** válasza:

Ne támasz elvárásokat és akkor nem fogsz csalódni. Ígérni, nagyot mondani mindenki tud, de te ne fogadd el elsőre, kételkedés nélkül ezeket.

Van, aki szóban alig várja az unokát, aztán mire megszületik, más lesz a fontosabb neki. Ez nem bűn , a friss szülők dolga helyén kezelni az ígéreteket.

Mi is kapunk mindent, csak szüljek már. Aztán amíg kicsi, addig nem kell; mikor már jár, akkor önveszélyes, nem kell. Mikor nagyobb lett, ellent mond, nem kell. Végül kiderült, hogy a saját feltételeik mellett kérik csak az unokát, szigorúan nélkülünk, nehogy beleszóljunk.

Ezek miatt eleve nélkülük tervezzük az életünket és meg tudjuk oldani.

jan. 21. 10:09
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/12 anonim ***** válasza:
62%

Távolról indítok: friss házasként egy szép napon éppen takarítottam a lakást, porszívóztam. A feleségem közben a konyhában dolgozott valamit. Majd bejött hozzám, és idegesen azt mondta:

- Mindent nekem kell csinálnom, semmit sem segítesz!

Majd rámnézett, ahogy ott állok a porszívóval a kezemben. Elkerekedtek a szemei.

- Basszus, olyan vagyok mint anyám!


:)


Ez volt az a pont, amikor megbeszéltük, hogy ha gyerekünk születik, nagyon kell figyelnünk, hogy a mérgező, belénk ivódott mintákat véletlenül se vigyük tovább.

jan. 21. 10:45
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!