Mióta szülők lettetek, csalódtatok már a szüleitekben?

Én pont ilyenek miatt nem vállalok gyereket.

Sajnos látom magamban az anyámat, és nem akarok ennek még egy generációt kitenni.

Sajnos egyre inkább jönnek vissza a korai emlékek. Érzelmi elhanyagolás is, meg direkt piszkálás is.

Mire óvidába kerületem, már annyira hozzá voltam szokva a beszólásokhoz, megszégyenítéshez, észre se vettem, hogy ki vagyok közösítve.

Anyám nagyon fiatal anya volt, és szerintem sokszor nagyon utálhatta, hogy a gyerekkora után azonnal gyereket nevel, miközben a korabeliek csak akkor kezdtek önnálló életet élni.

Ezt sajnos velem is éreztette. Kamaszként még igyekzetem belopni magam a kegyeibe, de ez sem sikerült.

Felnőttként aztán egyre inkább keztem rálátni, hogy ez mennyire nem általános más családokban, és emiatt lassan teljesen elhidegültünk.

Velem is hasonló, csak nálunk anyagilag swm tamogattak.

Hazugságok állandóan...nem emlékszem hogy játszottunk volna, nem jártunk sehova , barátaimhoz nem engedtek soha, bármi volt velem le volt tojva. Konkrétan a ballagásom évében én jártam szülőikre mert senki sem mwnt el. Mindent tehernek éreztem ami velem kapcsolatos. Amiket kaptam pénzt szülinapra stb rokonktól, mindig elvették, sosem kaptam vissza. Szóval ja előjöttek dolgok..