30-asok, a ti szüleitek játszottak veletek, mikor gyerekek voltatok?

Anyám szinte egyáltalán nem, nagyobb koromba társasoztunk párszor nagyon ritkán. Apám meg nem is élt sose velünk, testvérem nincs, így a mamámmal játszottam, de mivel nem együtt laktunk így vele is csak akkor ha mentünk látogatóba vagy nyáriszünetbe, ő viszont sokat játszott velem.

Nekem nincs gyerekem, de ha lenne biztos, hogy játszanánk együtt is tartanánk ilyen családi játékesteket.

Nem. Apám nem volt az életem része, anyám meg dolgozott. Tévén nőttem fel.

Telenovellák, animék.

Nem. Egy kártyajátékot játszottunk magyar kártyával, nem emlékszem, mi a rendes neve, mi 7-esnek hívtuk. Olyan 5 éves voltam, mikor anyu megtanított és egy ideig néha kártyáztunk. Azért maradt meg, mert nagyon kedves emlék, soha mást nem játszott velem, de emlékszem, azt élvezte, sokat nevettünk (szerintem büszke volt, hogy meg tudta tanítani nekem).

Sajnos, én sem vagyok egy nagy játszós a gyerekeimmel. Nagyon nem megy ez nekem. Én próbálkozom és mikor érzem, hogy ház lenne kibújni, mert utóbbi 2 alkalommal kibújtam, hogy nem érek rá, akkor leülök velük és jóképet vágok hozzá. De ahogy leülök, automatikusan rám jön az ásítás, úgy tartom vissza. Nem tudom, miért van ez. Mondjuk lps figurákkal kell szerepjátékozni általában, körbe-körbe eljátszani, hogy házibulit szerveznek vagy oviban rosszalkodnak, lehet, csak unom a banánt. Úgy irigylem, aki ezt tudja élvezni, komolyan mondom.