Anyámnak viszonya van- ki hogy kezelné ezt a helyzetet ?
Az édesapám meghalt amikor 14 voltam. Anyum mèg csak harmincas èveiben volt és rá pár évre megismert valakit, akivel 7 éve vannak együtt. Minden családtag megkedvelte ezt a férfit, ő is nagyon szeretett minket, engem és a mostmár férjemet. Anyum nála lakott egy ideig, de nekik ott családi vállalkozásuk van, együtt èl a férfi az anyjával és a testvérével, ott dolgozott velük sokáig. De aztán úgy érzete nem tud többet ott lakni (közös ház, konyha anyossal stb) amit meg is értek és aztán haza költözött, munkát vállalt, szóval ilyen távkapcsolat fèle maradt fenn, heti 1-2 nap találkávál.
A gond ott kezdődik, hogy anyám közbe elkezdett ismerkedni egy másik férfival és már javában találkozgatnak is… de az elsővel sem zárta le még. Nagyon nem értek egyet, amikor megtudtam javasoltam neki hogy az ő érdekében is válasszon, ne legyen két tűz között plusz az addigi élettársa nem érdemli ezt meg.
A gondom az, hogy hozzam jön mindkettő panaszkodni, neha anyám, néha az élettárs, mert nem érti anyám miért nem akar ott lakni és miért távolságtartó. Én egyiknek sem tudom megoldani a problémáját, felnőtt emberek de azt sem tudom hogyan maradjak ki ebből vagy hogyan kezeljem. A másik, hogy kicsi a környék, látták páran anyámat a másikkal és javában pletykálnak- ezt egy barátnőm mesélte mivel mi külföldön dolgozunk. Sokszor járunk haza és őszinten szólva szégyellem magam emiatt. Gyakran kérdezik, főleg most fogják többször, hogy mi a helyzet anyámmal és a párjával. Én nem akarok erre válaszolni, siman mondjam hogy semmi közük hozza? Viszont bunkó sem lennèk…
Ki hogy a kezelne egy ilyen helyzetet?
Én is szakítottam a barátommal, 18 as, es a lányom nem tudja miért, pedig azt látta hogy boldogak voltunk.
Megbizonyosodtam, hogy végig csalt, hát nem dicsekedtem el a lányomnak! Nem tartozik rá! Es az én exem is próbált a lányomra írni, de a lányom eszénél volt azt mondta mit írkál nekem ez a pedofil es tiltotta!
#20 teljesen igazad van
#21 de ez szerencsére még mindig nem rólad szól, és nem az a story, ami veled történt meg. Ez az ember képes volt normális kapcsolatot kialakítani a családdal, szerintem nem egy utolsó paraszt. Ha csalta volna nem lenne az, hogy nem érti minek költözött el, és a nő is megszakítaná a kapcsolatot. Ennyire nem vagy képes összerakni, akkor baj van.
#22 igen, lehet nála különb. Mit csinálna jól? Segít az anyjának titkolózni, vagy megmondja az igazságot és nem hazudozik hagyva azt, hogy egy embert hülyének nézzenek továbbra is.
"de azt sem tudom hogyan maradjak ki ebből vagy hogyan kezeljem"
Mindkettő neked panaszkodik, így elég nehéz kimaradni.
Pletykálnak is..rád nézve is szégyen, egy kalap alá vesznek sokan anyáddal.
Nekem is csinált ilyeneket anyám, és egyszer összevesztem egy utcabeli emberrel, aki idegességében azt mondta "ugyanolyan qva vagy te is mint anyád". Nah, ki tudja hányan gondolják ezt, pedig nekem csak egy kapcsokatom volt ami most is tart, és sose csaltam meg. Na de anyámhiz hasonlítgatnak. 20kmre lakok anyámtól, de itt is van aki ismeri, és rudja róla ezeket a kavarásokat...
Le merem fogadni rólad is megvan sok embernek a véleménye. Ilyen a falu.
Én a saját lelkiismeretemmel és jó híremmel foglalkoznék. Elmondanám a pasinak hogy mit tudok, és hogy sajnálom, de a továbbiakban anyámmal beszéljen.
Én ilyenkor inkább kérdeznék. Pl ezeket:
- 7 év alatt nem érezted úgy, hogy megérdemelné, hogy elvedd feleségül?
- Amikor költözni akart, miért nem harcoltál érte, miért nem együtt költöztetek el anyukádtól? Anyukád fontosabb volt?
Ezeken legalább elgondolkodhatna.
Amikor hozzád mennek panaszkodni, az első mondat felénél zárd le a témát, "nekem semmi közöm ehhez". Pont.
És hogyha ennek ellenére folytatja, akkor szépen hagyd faképnél. Ő a bunkó, nem te.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!