Ha a felnőtt gyermek külföldre költözik úgy, hogy amúgy jó a kapcsolata a szülőkkel, akkor hogyan lehet a jövőben “kezelni” a helyzetet, hogy a kétheti/havi találkozókból jó esetben is félévente látják egymást?

Hozzá szokik az ember

De a kapcsolat biztos lazulni fog

Öcsém 10 éve él nagyvárosban,az élettársával messzi 100 km-re a szüleitől,testvéreitől

Kemény 1 napokra szokott hazajönni félévente.

Hát erre én azt mondom széggyelje magát kinek a szülei kik felnevelték csak ennyit érnek.

Én sosem hagynám itt a szüleimet,mert valahol máshol jobb az életszínvonal.

Le is tiltanám anyámat ha ő ezek után is megszabná hogy 2 hetente nekem kötelező haza bumlizni durván 1200 km-t mert anyuci unatkozik...

Majd haza megy nagy ünnepekkor , ne verd már költségekbe hogy 2 hetente haza menjen, mert te kínlódsz!

Csomagolsz neki kaját meg kimosodna ruháit, mint egy koleszosnak?

Szerintem nem véletlenül menekült külföldre csóri

Testvérem évekig élt külföldön, kb évente 2x jött haza.

Napi szinten tartottuk a kapcsolatot messengeren. Mikor hazajött, olyan volt, mintha minden nap találkoztunk volna. Semmi nem változott a kapcsolatunkban. Most 40 km-re lakunk egymástól, így is kb évi 6 alkalommal találkozunk, de napi kapcsolatban vagyunk.

Amúgy itt mindenki arról beszél, hogy a gyerek mennyit jár haza, de az miért nem vetődik fel, hogy a szülő látogassa meg?

Hacsak nem súlyosan beteg vagy demens, konkrétan semmi sem gátolja abban, hogy összeszedje a cókmókját és utazzon egyet.

Nem kell kezelni semmit, nálunk ez úgy működik, 5-6 havonta egyszer hazamegyek legalább egyhétre, de inkább kettő.

Aki látni szeretne, nyugodtan kijöhet - ja, az valahogy sohasem működik, csak a cs.szegetés megy, miért nem járok sűrűbben.

Miért kellene? Vagy a repülő csak Magyarországra közlekedik? Onnan nem lehet iderepülni? Hagyjuk már.