Hogyan rendezzük a helyzetet?

Sziasztok, 16/F vagyok.

Ma reggel anyámmal programunk volt, reggel indultunk. Ő már száz százalékban készen volt az indulásra, én még elmentem mosdóba. Ott nem tudom hogy, de úgy "robbant ki belőlem a vizelet" (nagyon kellett,), hogy nemigazán sikerült a kagylóba, sok mellément. Mivel siettünk, már nem volt időm összetakarítani, úgy terveztem, ha hazaértem (anyám előtt, ez így is volt), feltakarítom. De anyám valamiért benézett indulás előtt és dührohamot kapott. Végigpuffogta az autóban az utat, majd végül a szememre vetette, hogy csak ülök és nem kérek elnézést tőle. Erre megszólaltam, készülve arra, hogy egy szó után letorkoll, de őszinte meglepetésemre végighallgatott. Szóval mondtam, mi történt, és azért nem kértem bocsánatot mert 1) ha félbeszakítom, azzal nagyobb dührohamot kockáztatok, ami autóvezetés közben a halálunkat okozhatja 2) Mindig bocsánatot szoktam kérni a hibáimért, de soha nem szokta elfogadni, sőt mindig még dühösebb lesz tőle. Ha mindenképpen még dühösebb lesz, akkor jobb nem csinálni semmit.

Erre villámló szemekkel, de nem mondott semmit.

Előtte hazaértem, fel is takarítottam. Anyám egy órája hazaért, de egy szót sem szólt hozzám, lefeküdt aludni.

Az az érzésem, ez nem olyan balhé, amit az alvása megold.