Meglenne róla a véleményed?

"Ő is gyűlöli a családját. Simán nekimegy az anyjának meg az öccsének is az utcán, ha összefutnak, tettlegességig fajul a dolog"

Durva, hogy ilyen emberrel valaki önszántából együtt él.

Én is sok traumát elszenvedtem a sz*r gyerekkoromban mind szülők, mind testvérek részéröl, és mégsem jutott soha eszembe, hogy ilyen büdösproli modon nekimegyek valakinek meg Facebookon(!!!!!!) írosgatok a családomról bármit. A kisebbségiek csinálnak ilyet.

Egyszerüen nen tartom a kapcsolatot az egész családdal és kész. Elmennék mellettük az utcan, mint egy idegen mellett, de nekimenni valakinek, fú, ez ilyen komoly pszichés problémát jelez.

Szégyellnék ilyennel együtt lenni.

"Szerintem pszichiáternél a helye ..."

Te, mint az erőszakos, nőverő agresszor apja rokona, aki tudtad, hogy mi zajlik a családjukban, javasoltad annak idején a valahai "kislány" apjának, hogy forduljon pszichiáterhez?

Értesítetted arról annak idején a gyerekjóléti / családvédelmi szolgálatot, hogy a kedves rokonod gyerekei és felesége - feltételezem, hogy hosszú éveken keresztül - érzelmi és fizikai bántalmazásnak vannak kitéve?

Egy szóval sem mondom hogy rendben van konfliktusokat verekedéssel "megoldani", de egyrészt egy szót sem nem írtál arról, hogy mi vezetett ahhoz most Karácsonykor, hogy idáig eszkalálódjon a helyzet a családon belül, másrészt ha magadba nézel, nem érzed álszent viselkedésnek a részedről, hogy egy fiatal nőt elítélsz azért, mert - fogalmam sincs, milyen előzmények után, milyen érzelmi, lelki állapotban - kezet emelt felnőtt nő létére felnőttekre, miközben gyerekként az volt előtte a példa, a "családmodell" és párkapcsolati minta, hogy a kedves férfi rokonod rendszeresen veri az anyját?

Ennek a nőnek nagy valószínúséggel nem pszichiáterre lenne szüksége, hanem hosszú évek kemény terápiás munkájára egy jó pszichológussal, hogy fel tudja dolgozni a gyerekkori traumáit, amit a rokonodnak "köszönhet", aki gyerekként megnyomorította lelkileg.

Alapból rólad lenne meg a véleményem, hogy egy 24 éves embert kislánynak hívsz.

Ritka szellemi fogyatékos lehetsz

Nem csoda, hogy letiltott

A lényeg, habár együttérzek a lánnyal, azért éreztetni kell vele hogy ez a viselkedés nem elfogadható semmilyen okból és szinten, a lökdösődés, verekedés. Valóban határt kell szabni mert ha nem, eszkalálódik az egész, azaz súlyosbodik, eldurvul jobban mert úgy érzi hogy joga van kiborulni hiszen senki nem szab határt.

24 évesen azért ciki így viselkedni.

Sajnos azt tapasztaltam hogy a szerető és megértő hozzáállás ilyen esetekben fokozza az agressziót.

Ezért kell éreztetni hogy ez nem elfogadható! Határt szabni

Azert mert fizikailag nem bantottak meg trauma neki h az anyjat vertek. De a mentalis es lelki tramua sokkal melyebb mint egy fizikai bantas.

50 vagyok de 7eves voltam mikor elvaltak a szuleim. Maig emlekszem ahogy az apam verte az anyamat en meg huztam el a hugaimat. Ok nem emlekeznek ezekre en tisztan es elesen. Ha nem szakadt volna meg a kapcsolat (aztan nem sokara meghalt) valszeg en is utalnam az apam.

"Megérdemelte az anyuka a pofonokat."

Megérdemelte volna inkább ez a kis qurva. Teljesen mindegy, mit élt át gyerekkorában, akkor sincs semmi joga nekimenni bárkinek is. Megérdemelte, hogy karácsonykor kib.szták a hidegbe! :)

"A kislány". Hülyét kapok a hozzád hasonló, nagyképű boomer pitsáktól, akik szerint egy 24-25 éves NŐ az kislány.

És állandóan a lenéző hangnemmel ejtve, ugyebár.

Inkább magadon dolgozz, és hagyd békén azt a nőt. Semmi közöd hozzá, és őszintén, tök megértem, hogy a csajnak a f.a kivan az egész bagázzsal.

18-as, mit tett volna? Azt, mint az én családom - szrt az egészbe, a gyereknek nem lehet rossz szava, tűrjön, nyeljen, akkor is, hogy belül már rég halott a bántalmazástól.

Engem "csak" szóban bántalmaztak, legszívesebben addig ütném az anyámat, míg nem szégyellem, mert megérdemelné. Tönkreverte az életemet - a családban mindenki, de még apám is bólogatott neki.

Hagyjuk már, hogy ezt fel kell dolgozni, mert illene túllépni rajta. Min? Több, mint húszévnyi abúzuson? Hogy dolgozzam fel? :D Majd hogyha végre meghal anyám, esetleg könnyebb lesz.