Meglenne róla a véleményed?
Családon belül van egy kislány, 24 éves. Nagykorú, dolgozik, de borzasztóan arrogáns, agresszív, és amióta diplomás, azóta olyan pökhendi, hogy fel se érjük az orrát.
Hozzá kell tenni, hogy gyerekkorában sok trauma érte. Az apja elhagyta az anyját, de sajnos verte is elég rendesen. A gyerekeket nem, csak az anyjukat. Aztán kialakult egy se veled-se nélküled kapcsolat, amit a gyerekek végignéztek.
Most viszont olyan agresszív ez a kislány, hogy szenteste nekiment az anyjának és a testvéreinek, a fiatalabbik öccse dobta ki az ajtón erővel. A hidegben rótta az utcákat és kiírt közben olyan mocskolódásokat a facebookra a családjáról, hogy megáll az eszem.
Én az általa gyűlölt apja rokona vagyok, tehát már ezer éve letiltott, meg ne mondjak neki semmit (azért az ajándékokat elvárta, de aztán hirtelen eldugult részemről a drága ajándékcsap), így kimaradtam a szórásból, de nekem is megmutatták, hogy mi lett ebből a kislányból.
Most nem tudom, mit gondoljak, mivel érték traumák, az tény, én tudom a legjobban, de azért 24 évesen már nem verheti le a családon (szó szerint), és nem is viselkedhet így.
Szerintem pszichiáternél a helye (de nyilván semmit se fogok mondani, csak elgondolkodtam). Amúgy úgyse menne, mert "nincs őneki aemmi baja".
Kedves apuka rokona, szerinted apukanak nem kellene pszichiaterhez mennie? O teljesen egeszseges? Miert verte a volt asszonyt annak idejen? Miert kellett igy felnonie a gyerekeinek?
Nyilvan megrogy az ember ha ilyen elete van, johogy gyuloli a szuleit. En 28 eves vagyok, nekem sem volt habcukor gyerekkorom, haragszom is rendesen a szuleimre emiatt. Hagyjatok beken azt a lanyt, nem kell rola beszelni, nem kell velemenyezni, sem megkeresni, semmi.
Semmit sem fogok mondani, de ezt már leírtam a kérdésben is.
Igen, megvan róla a véleményem, de azért vegyes. Igaz, hogy voltak traumái, amik nem elvitathatók, és feldolgozva sincsenek, de 1. nem tett érte, hogy feldolgozza őket, nem járt pszichiáterhez, 2. akkor sem verekedhet.
Ha ő azt sérelmezi, hogy az apja verekedett, akkor ő sem teheti meg ugyanazt!
És ő is kit vert? Ő is az anyját, mint annak idején az apja. Ezt tanulta el az apjától sajnos.
Ezért nem oké nekem sehogyse ez a viselkedés. Főleg szenteste, de azt hagyjuk is. Senki nem emelhet kezet senkire.
Nem oké hogy az anyján áll bosszút, de gyakori az azonosulás a bántalmazóval mint védekező mechanizmus. Sajnos ilyen körülmények közt nem lehetett normális gyereket nevelni, nem volt rá lehetőség.
Ez lett. Súlyosan traumatizálva van es ez a viselkedése stresszreakció.
A psszichiáternek meg nincs varázspálcája, hogy meggyógyítson minden bajt. Mindent mindig megoldani nem lehet sajnos! A pszichiáter gyógyszerrel töm de az csak tompít, nem oldja meg az okot.
Meg minden traumán nem lehet túltenni magad parancsra, mert így “illik” és azt se felejtsük el, hogy ami egyeseknek kisebb trauma, másoknak akkora, hogy sose heveri ki!
Különbözőek vagyunk es nem döntés kérdése! Ezt kell végre megérteni !!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!