Amikor beteg az unoka vigyázásról szeretnék kérdezni, hogy nektek milyen véleményeteket van erről?

Hát azért függ a keretezéstől is. 26 vagyok, tervben sincs még a gyerek, de anyám már 10 éves korom óta arra készül, hogy unokázni akar, pár éve meg mondogatja, hogy vállalja a hétvégéket, meg mindent is, csak legyenek unokák.

Ha ezek után ki akarna bújni az ígéretei alól, -már csak a sok szekálás ellensúlyozása miatt is- kapna pár csípős megjegyzést, abban biztos vagyok...

Elég fura a gyereked.

Az én környezetemben akik sokat vannak az unokáikkal, sokszor vigyáznak rájuk, azok se szoktak betegen találkozni velük, vigyázni rájuk. Még olyanok sem, akik már nem dolgoznak. Felénk most van valami hányós, hasmenéses, lázas vírus. Nyilván ezt senki sem szeretné elkapni. És a szülők se szeretnék a saját szüleiket megfertőzni se az unoka se saját maguk által.

Nálunk a nagymamák életüket és vérüket az unokàért. Ilyen az én nagymamàm is és anyukám is. Betegen mindig a mama vigyázott rám. Soha fel sem merült az elkapás.

Szóval biztos szemét leszek de én a gyerekednek adok igazat.

Biztos azért mert nálunk így működött.

Nyugdíjasok a szüleim, tényleg bármikor segítenek, ha kérem. Viszont, ha betegek, sose bízom rájuk, pont ezért, mert féltem őket, nehogy elkapják, mivel őket sokkal jobban leverik ezek a vírusok.

Amúgy én is úgy gondolom, hogy magamnak szültem a gyerekeket, nem a szüleimnek, ők felneveltek minket, én sem sűrűn voltam nagyszülőkre bízva.

Nagyon szeretem a szüleimet, szuper a kapcsolatunk, de nem használnám cselédnek őket soha.