Tényleg mi nem vagyunk fejlődőképesek? Könnyen kellene felejteni?

Gondolom azért kérdezte meg, mert nem akar szembenézni azzal, hogy gyerekkorotokban nem állt ki értetek.

Gyerekkori folyamatos sérelmeket, megaláztatásokat elfelejteni nagyon nehéz. Gondolom úgyse értené meg anyátok, mert hárít.

Az, hogy anyukád nem vált el apátoktól, lehet társfüggőség is, de ebbe nem mennék bele.

Nem elég, hogy a gyerekeit nem védte meg anno, most elvárná, hogy értékeljétek az "egyre aranyosabb" (bármit is jelentsen ez) apátokat, és felejtsétek el a fájdalmat, amit okozott. Erre kellene fejlődnötök.

Lehet, hogy rosszul látom, de anyukád semmivel sem különb apukádnál. Sőt, még rosszabb. Tartsátok ti testvérek a kapcsolatot egymással, és a szülőkkel ne nagyon foglalkozzatok, mindkettő megéri a pénzét!

Anyátok egy undorító ember, akinek a farok fontosabb, mint a gyerekei, apád meg egy bántalmazó féreg.

Nincs itt hova fejlődni nektek, rájuk se kellene nyitni az ajtót.