Luxuskörülmények közt élő, elkényeztetett örökbefogadott 13 éves gyermek kijelenti, hogy őt az nem viselné meg, ha az őt nevelő apuka meghalna, mert ő nem kötődik úgy az apukájához, mert mindig sokat dolgozott, ezt hogy lehet okosan lereagálni?

Ez nekem is riasztó. Szerintem ez több lehet egyszerű kamaszos dacnál, szemtelenkedésnél. Ha a gyerek azt tekinti központi témának, hogy mennyit fog majd örökölni, az nem normális. Felnőttnél is taszító az ilyen szintű haszonlesés, de 13 évesen a legtöbb gyerek még az iskolával, a játékaival és a bimbózó szexuális vágyaival van elfoglalva.

Honnan fogadták örökbe? Ha gyermekotthonból, akkor nagy az esélye, hogy valami bűnöző valamelyik biológiai szülője. Sokszor kiemelnek a családból gyerekeket, mert a szülők börtönből ki-be járnak, aztán ha egy ideig nem keresik, megszűnik a szülői jogállás. Ha ez a helyzet, akkor sajnos az se zárható ki, hogy pszichopata géneket örökölt a gyerek.

[link]

Nem akarok senkit ijesztgetni, de akár ez is lehet a háttérben.

Tény, hogy sok személyiségzavar két éves kor előttre vezethető vissza, hogy az illető nem kapta meg a kizárólagos figyelmet, meg még a genetikai hajlam sem mindegy, hiszen más emberből mást váltanak ki ugyanazok a körülmények. De nem tudjuk, hogy mikor fogadták örökbe a gyereket (lehet, újszülöttként), sem azt, hogy hogyan bántak vele, így milyen mintákat látott. Azért pszichopatának ennyiből nem ítélném, meg nem is riogatnám vele a hozzátartozókat. Simán lehet, hogy pont az apja mondogatja neki, hogy bezzeg neki nem volt ennyi mindene, becsülje meg magát meg ha majd ő nem lesz, mit fog örökölni. Ez elég ehhez és sajnos egy elég tipikus mantra szöveg is némely családokban, ahol az érzelmek kifejezése az ajándékozásra, borítékadásra korlátozódik. (De egyébként meg nincs kötődés, nem ismerek egymást a felek.)

Az is tipikus, ha új nő kerül a képbe, akkor netán az apa meg akarja mutatni, hogy ő egyébként milyen jó apa is és "családosdit játszva" most beleáll olyan konfliktusokba a gyerekkel, amikből eddig kivonta magát. Na most a gyerek nem fogja érteni ezt a fajta új figyelmet, és nem fog egyik percről a másikra "hálából" engedelmeskedni. Hiába magyarázza neki az apja, hogy a javát akarja, az eddigi kapcsolatuk többet nyom a latban, mint egy pár órás prédikáció. Ennek ellenére persze lehet és kell is próbálkozni közeledni egymás felé és még akár lehet is jó kapcsolatuk - pár év múlva, ha kitart ez a lelkesedés és mostantól ő figyel a saját gyerekére és nem csak fizet valakinek, hogy az figyeljen rá.