Luxuskörülmények közt élő, elkényeztetett örökbefogadott 13 éves gyermek kijelenti, hogy őt az nem viselné meg, ha az őt nevelő apuka meghalna, mert ő nem kötődik úgy az apukájához, mert mindig sokat dolgozott, ezt hogy lehet okosan lereagálni?

Kicsit ellentmondásos amit írsz. Először azt hogy nem kötődik hozzá a gyerek mert az apja mindig csak dolgozik. Aztán meg azt hogy sokat foglalkozik vele, tanul vele, viszi mindenhova.

Nekem ellent mond egymásnak a két dolog.

Ha apuka munkán kívül valóban ennyit foglalkozna vele akkor nem mondaná azt a gyerek hogy nem kötődik hozzá mert sokat dolgozik.

3-as:

Elöször is olyan már nagyon régen nincs, hogy árvaház.

Másodszor a legtöbb örökbefogadott gyerek nem árva.

Harmadszor az örökbefogadás nem visszacsinálható.

Kérdező miért nem írod le egyértelműen mit akarsz? Igaza van az előttem szólónak, először azt írod, hogy apuka alig van a gyerekkel, utána meg azt, hogy sokat van vele...

Ha a gyereket akarod hibáztatni írd le egyértelműen, de ne csűrd csavard úgy a sztorit, hogy direkt a gyereket hozd ki hibásan.

Apuka ahogy írtad nem volt vele. "Hálából" nem tudja szeretni az apját, ha ott sincs vele.

Szerintem az sem mindegy milyen szituációban hangzott ez el. Egy 13 éves tini már erősen kezdi feszegetni a határokat, amibe bár iszonyatosan fájhat, szerintem bizonyos szitukban benne van egy-egy ilyen mondat, ha félremegy valami. Dacból apuka fejéhez vágja, vagy menőzni akar valaki előtt, de át sem gondolja mit mond... Ha én állnék a másik oldalon, azért biztos reagálnék valamit, amiből érzi, hogy joga van így érezni, de azért érdemel annyi tiszteletet az apja, hogy nem beszél róla így. Ha az én arcomba mondaná ezt a saját gyerekem, akkor pedig azonnal elmondanám ez mennyire bántó a számomra és hogy szeretném ha elgondolkodna és bocsánatot kérne. Lehet felvilágosítanám arról is, hogy bármikor átírathatom másra a teljes vagyonom és akkor lesheti az örökségét. :D

Ha egy komoly szituban a legkomolyabban jelentené ezt ki egy gyerek nekem, akkor megkérdezném mi az oka annak, hogy nem kötődik az apukájához.

Szétosztogatnám a vagyonomat, látványosan, hogy tudjon róla, hogy 0 Ft az örökölhető vagyon.

Egyébként pedig nagyon sok ellentmondás van a történetben!

A gyerek sosem tud hálás lenni, mivel nincs összehasonlítási alapja. Neki az a természetes, amibe belenő. HA hiányt szenvedett volna valamiben előbb, akkor utána tudna hálás lenni, ha azt kielégítik. De ha nem volt ilyen tapasztalata, akkor nem lesz az és ez nem is elvárható tőle. Attól, hogy apuka megtapasztalta ezt a hiányt gyerekkorában és a gyereén kompenzál vagy te isteni jónak látod a gyerek helyzetét, attól a gyerek még miért látná annak? Egyszerűen nem érti, nem értékeli, mert nem úgy szocializálódott. És ez a szülő hibája.

Egyébként amíg anyuka élt, foglalkozott vele? Vagy csak eddig játszottak néha, de most hirtelen kontrollálni, nevelni is akarja?