Luxuskörülmények közt élő, elkényeztetett örökbefogadott 13 éves gyermek kijelenti, hogy őt az nem viselné meg, ha az őt nevelő apuka meghalna, mert ő nem kötődik úgy az apukájához, mert mindig sokat dolgozott, ezt hogy lehet okosan lereagálni?
Csak az apukája van neki, az örökbefogadó anyuka sajnos már nem él.
Az apuka kitette a lelkét, hogy a családnak mindent megteremtsen, a felesége nem is dolgozott, hogy a gyermekkel otthon tudjon foglalkozni.
Nem kell foglalkozni azzal amit egy 13 éves mond, vagy az apuka joggal érezheti csalódottnak magát, hogy a lelkét kitette a családért és ilyet mond neki az örökbefogadott gyermek "hálából"?
Az egyébként központi téma a gyermeknél, hogy pontosan hány házat, autót és mennyi pénzt örököl majd.
mert ő nem kötődik úgy az apukájához, mert mindig sokat dolgozott - magyarul papíron volt egy apja, akit kb sosem látott, mert még este is melózott.
Nem csodálkoznék rajta túlzottan, mert miért kedveljen egy kvázi idegent?
Apám is sokat dolgozott, de a hétvége mindig a miénk volt, a szünetek is, pénteken négykor letette a munkát, és onnantól hétfőig családapa volt.
De ismerek olyan férfit, aki "jóllét megteremtése" címén hétvégén is az irodában bszódik - ahelyett, hogy a gyerekeivel foglalkozna.
8.
Meg annál, aki csóróságban nőtt fel
A saját lányom is ezeket gondolja, pedig nem örökbefogadott. Csak mivel nem örökbefogadott nem veszem rossznéven, megröhögöm.
De ha örökbefogadott lenne, akkor erre megpróbálnék emlékezni, hogy biza a gyerekek mondanak ilyet, nem kell akkorára felfújni!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!