13 éves lányom velem és új férjemmel él. Az édesapját nagyon szereti, ő egy félkész házban él, nem merül fel, hogy odaköltözzön. Az összes hétvégét az apukájával szeretné tölteni, ha velünk van látványosan komoran néz maga elé. Mit tehetek?

Had legyen ott. Tudom, vagyis inkább képzelem hogy milyen fájó lehet, de ha egyébként jó apa és veled is tisztességes akkor én hagynám neki hogy ott töltse. Ha van programozók amire elszeretnétek vinni akkor esetleg megkérdezhetitek hogy nem e szeretne ő is menni. A gyerek is megviseli a válást sajnos.

Én először pontosan utána jàrnék, hogy pontosan miért akar ott lenni. Akár pszichológussal beszélni. Megpróbálni meggyőzni, hogy maradjon. Aztán, ha mindenképpen menni akar, akkor el kell engedni, de biztosítani kell arról, hogy az ajtó mindig nyitva áll. Meg próbálni kell fenntartani a kapcsolatot.

Ha lenne neki hol aludni, van víz, villany, fűtés akkor hol a gond?

Mit takar pontosan a félkész ház?

Csak azt, amit az első ír. Időről-időre megkérdezed a gyereket, hogy egy-egy hétvégén nem maradna-e mégis veletek, esetleg ha van olyan program, ami őt is érdekelné, de egyébként had legyen az apjával. Kiskamasz már amúgy is, most különben is kezdenek már leválni sokan, semmi értelme, hogy kényszerből legyen veletek, ha egyébként az apja megfelelően a gondját tudja viselni. A "nincs kész a fürdőszoba" gondolom azért nem azt jelenti, hogy ne tudna hol mosdóba menni, mosakodni, és az alváshoz sem kell neki feltétlenül saját tiptop szoba, ha nem igényli. Esetleg azt még jó lenne tudni, miért szeret annyira ott lenni, pl. apja többet megenged-e neki... mert ez esetben lehet azért problémás az állandó ottlét.

Én akkor mehettem amikor akartam, és ez így volt jó. Ha nem engedett volna anya, akkor biztos veszekedtem volna vele, pedig nem szerettem jobban apánál lenni