13 éves lányom velem és új férjemmel él. Az édesapját nagyon szereti, ő egy félkész házban él, nem merül fel, hogy odaköltözzön. Az összes hétvégét az apukájával szeretné tölteni, ha velünk van látványosan komoran néz maga elé. Mit tehetek?

Azon azért elgondolkozhatnál hogy miért érzi jobban magát egy félkész házban az apjával mint veletek...

"házrészemet átadtam a volt férjemnek, nem kérek gyerektartást sem"

Ettől legyen boldog a gyerek?

"Azon azért elgondolkozhatnál hogy miért érzi jobban magát egy félkész házban az apjával mint veletek..."

Nem kell többet képzelni bele, mint ami: heti 5 napot az anyjaékkal van, hiányzik neki az apja.

Mondjuk nálunk is ez volt, én utáltam, hogy anyám holmi hatalmi harcos, féltékeny fxság miatt nem enged.

Maradjak vele, mert NEKI az jó - az meg, hogy én mit érzek, ugye kit érdekelt.

Pláne, hogy ott is lett új kapcsolat, szóval gyakorlatilag mindig azt éreztem, harmadik kerék vagyok.

Aztán született féltesóm, onnantól kezdve pedig ő volt A GYEREK, én meg "már nagy vagy, oldd meg, ha bajod van" - de az továbbra sem volt opció, hogy a másik szülőhöz menjek.

Nem tartom a kapcsolatot anyámékkal.

"Az összes hétvégét az apukájával szeretné tölteni, ha velünk van látványosan komoran néz maga elé."

Ide egy pontot és amikort akartál írni, ugye? Mert így azt írod le, hogy hiába akar a gyermeked valamit, rákényszeríted oktalanul amit nem akar. Míg ha azt írod, amit mondtam, függetleníted a hétévégés kijelentéstől azt, hogy veletek milyen.

Szóval a válaszom is olyan lesz. Nem tudok arra tanácsot adni, mit csinálj, amikor veled van, hogyan beszélj hozzá, mikor még ott sem tartasz, hogy ne legyél seggarc a saját gyerekeddel.

Nos azt tedd, hogy semmit. Nincs mit tenned. Ő magától is képes elmenni az apjához. Ha meg nem, akkor vidd el.