Tudomásomra jutott, hogy anyám az exemmel kibeszél. Szerinte ez teljesen normális, én vagyok a gonosz, amiért ez zavar. Kinek van igaza?

70.: Nem biztos, hogy a te szituációd ugyanaz volt, mint a kérdezőé. Lehettek hasonlóságok, de nem teljesen ugyanaz. Emiatt nem lehet ítéletet mondani. Az meg nem biztos, hogy szeretői kapcsolat van az ex és az anya között. Ezt nem tudjuk, de nem valószínű.

A határátlépéssel kapcsolatban igazad van, nem a szülő dolga beleszólni a felnőtt gyereke párválasztásába.

Erősen hiányolom az ex és az anya beszámolóját. Nyilván egy ilyen fórumon lehetetlen mindkét felet meghallgatni, de lehet, hogy érdekes dolgok derülnének ki, ha megszólalnának.

Az éremnek két oldala van.

73.: Ez tényleg jó ötlet. Ezek a netes fórumok tele vannak buta, arrogáns válaszadókkal, akik valóban sokszor többet képzelnek bele a történetbe, ami van benne. Egy pszichológus valóban tudna segíteni.

De az se elítélendő, ha a kérdező megszakítja a kapcsolatot az anyjával, ez magánügy, mindenki úgy dönt ebben a kérdésben, ahogy akar.

Nem kötelező tartani a szüleinkkel a kapcsolatot, de az se kötelező, hogy szakítsuk meg, mert mások azt mondták.

"ennek a levet az olyan naiv valaszolok isszak meg, akik elso blikkre elhisznek mindent amit itt olvasnak"

🤣🤣

"De szerintem a kibeszélés a szakítás oka miatt lehet"

Egy normális anya nem beszéli ki a gyerekét!

78.: Nem vagyok bántalmazó. Ezen a fórumon én vagyok az, aki együttérzéséről támogat sok kérdezőt, legyen akár az ok bántalmazás, szegénység, hajléktalanság. Segítő szándék van bennem. Miért gondolod, hogy egy rossz ember vagyok, amiért nem hiszek el bemondásra mindent egy kérdezőnek? Tudsz szöveget értelmezni? Én is leírtam, hogy az anya és az ex erkölcsileg hibáztak. Az anya azzal, hogy a kérdező háta mögött beszélte ki a kérdezőt az exével, az ex meg a zaklatással. Az anya viszont le tudta beszélni az exet a zaklatásról, ami egy eredmény. Írja a kérdező is, hogy az ex pánikrohamot kapott és állítólag öngyilkossági késztetése is van. Ennek okát nem tudjuk. Azzal értek egyet, aki szerint jó lenne mindegyiküknek felkeresni egy pszichológust.

Nem bántalmazom a kérdezőt, csupán leírtam, hogy ha nem tudjuk a történet előzményét, akkor nem lehet objektív választ adni. Ha valaki kényszeresen kerüli a teljes válaszadást, akkor ott valószínűleg nem stimmel valami. Miért kell a kérdezőt, aki egy ismeretlen ember, rögtön teljesen ártatlannak ítélni? Csak azért, mert az anya és az ex valóban hibáztak, abból nem következik az, hogy a kérdező feltétlenül hibátlan. Próbálj objektív és tárgyilagos lenni. Az a benyomásom, hogy indulatból érvelsz. Csak azért, mert nem értek mindenben egyet és nem vagyok hiszékeny, azt feltételezed rólam, hogy nincs érzelmi intelligenciám, pedig annak inkább azok vannak híján, akik félinformációk alapján indulatból kommentelnek, médialincselést hajtanak végre nemcsak azok ellen, akik a kérdésben rossz színben vannak feltüntetve, hanem azok ellen a kommentelők ellen is, akik felhívják a figyelmet a kérdés árnyaltságára és a hiányos információkra.

79, szerinted az eroszakos nyomulasod, az, hogy vajkalnal a kerdezo legbensobb erzeseiben, az az empatia jele?

Megirta az elejen, hogy a szakitas honapokkal (!) hamarabb tortent. (Ez az adat sokkal fontosabb, mint ami teged erdekel, de figyelmen kivul hagytad, mert nem lehet rajta csamcsogni.) Ha az ex ennyi ido utan keptelen volt elfogadni a tenyt, hogy a kapcsolatnak vege, akkor az mar az oktol es az elozmenyektol fuggetlenul erosen valoszinusiti a megszallottsagat, a labilitasat. Akar siman elmult a szerelem, akar drasztikusabb dolog (pl. megcsalas) tortent, mar 3-4 ho utan sem normalis ez a reakcio - a "tobb" altalaban kettonel tobbet jelent, de ezeket tudnod kene, ha mar akkora pszhichologus vagy.

Es nem, nincs igazad, akar szimplan es ostoban szamaritanuskodott, akar a lanyat akarta dominalni, az anya arulasa szempontjabol irrelevans a szakitas oka. A te erdeklodesed viszont tulzas, mero kivancsisag. Akarmennyire is igyekszel a partatlansag latszatat kelteni, kilog a lolab.

Kerdezo, jobban vagy?