Hogyan mondjam el a szigorú szüleimnek hogy abba hagyom egyetemet és inkább szakmát akarok tanulni?
Nemrég elhatároztam hogy abbahagyom egyetemet mert rájöttem hogy nem nekem való az egyetemi élet, iszonyatosan sokat kell tanulni, illetve vannak tárgyak amiket hiába tanulok egyszerűen nem mennek.
Eleinte egyetemre sem akartam jönni de a szüleim miatt muszáj volt. Most viszont végleg úgy döntöttem hogy ezt nem szeretném folytatni, illetve más egyetemi szakra sem szeretnék menni mert csak kidobott időnek érzem illetve kedvem sincs már annyit tanulni mint régen, viszont van egy-két szakma amit szívesen tanulnék és később szívesen dolgoznék abban a szakmában.
A legnehezebb rész az lenne hogy ezt hogy tálaljam a szüleimnek hogy én ott akarom hagyni egyetemet és szakmát akarok tanulni illetve dolgozni.
Szinte biztos vagyok benne hogy hatalmas veszekedés lesz belőle ha ezt így elmondom mert bár apunak csak szakmája van, ő elfogadná a döntésemet, de anyu egyetemet végzett és soha nem tudná elfogadni hogy a fia ne legyen diplomás.
Légyszi segítsetek hogy ezt hogy mondjam el nekik úgy hogy ők is megértsék a döntésemet és elfogadják.
válasza:Okosan!
Halassz egy fél évet, azalatt kezdd el a képzést, győződj meg, hogy az már tényleg érdekel és megy, csak aztán mondd el!
válasza:33as
Én az autóelektronikai műszerész szakmára gondoltam, illetve a gépjármű mechatronikai technikus szakma sem áll távol tőlem, ez a két szakma az ami potenciális választási lehetőség lenne számomra miután otthagytam egyetemet.
válasza: válasza:Viszont ahhoz is kell valamennyi matek, minden műszaki dologhoz kell manapság. Ott is lesz nem csak matek meg fizika, hanem még egy rakás bonyolult elmélet, mert már az autó is számítógéppel működik és pláne az elektronika benne elég bonyolult tud lenni.
Még egyszer mondom, ha annyira ragaszkodnak a diplomához, menj át olyan szakra, ahol nincs matek és közben párhuzamosan kezdd el a szakmát. Egy lazább matekmentes szakon csak át tudsz menni kettesekkel, anyád megnyugszik, hogy van papírod, te meg utána szépen elmész dolgozni a választott szakmában.
válasza:Ha olyan szüleim lennének, mint #22, akkor széles vigyorral tépném le a saját fejemet, még bátorítani sem kéne.
Az emberi személyiség és motiváció totális félreértése, érzelmi manipuláció a köbön, áldozathibáztatás, és az empátia totális hiánya, illetve a saját nézőpontjának projektálása a másik fél állapotának figyelembevétele nélkül.
Mint korábban írtam, jártam hasonló cipőben. A mérnöki szakot nem én választottam, hanem rámakasztották (bár tény, hogy a megértéssel, matekkal, fizikával nem volt gond, de egyszerűen NEM az én szakom volt, utáltam).
Volt is ribillió, amikor otthagytam.
Ha apámon múlt volna, akkor vagy ottrekedek, vagy valami más egyéb szakmunkás végzettséggel szenvedtem volna éveken át a kényszere miatt. Ő nem volt se toleráns, se türelmes. BIZTOSAN súlyos mentális problémáim alakultak volna ki. Szerencsére nem rajta múlt.
Anyám tolta, hogy legyen egyetem, meg is értem őt, igaza is volt ebben, csaképp nem tudtam választani. 4 év ment el az életemből. Voltam portás, útépítő, adatrögzítő, csináltam hajópincér képzést (csak hajót meg vendéget nem láttam se előtte se utána soha), meg mondjuk egy felsőfokú nyelvvizsgát is. Találkoztam csövessel, meg cég vezérigazgatóval is. Szerveztem rendezvényeket, volt tapasztalat abban a 4 évben gazdagon - csak egyetem nem volt benne.
De azt kell mondjam, azt a 4 évet nem cserélném semmire. Világot láttam, és általa érettebb lettem, és meg is jött, hogy mit akarok. 22 évesen kezdtem el az egyetemet, majd folytattam két másikkal - szóval nem igaz az, hogy túl késő lenne nekiállni abban a korban.
---
Kérdező! Még az #5-ös hozzászólásomban utaltam pár gondolat erejéig arra, hogyan lehetne ezt közölni a szüleiddel. Még pontosabban:
- Megkérheted őket, hogy üljetek le, mert valami fontos dologról szeretnél beszélni velük.
- Felvezetheted azzal, hogy megköszönöd nekik, hogy mögötted állnak a suli kapcsán, és hogy ez sokat jelent számodra, hálás vagy miatta.
- Folytathatod úgy, hogy bár kipróbáltad, belevágtál, de a képzés alatt arra a meggyőződésre jutottál, hogy ez a szak nem te vagy, nem tudsz vele azonosulni, nem tetszik, képtelen vagy elképzelni azt, hogy 40 éven át ezzel foglalkozz, mert belerokkannál mentálisan.
- Hozzáteheted, hogy bízol benne, megértik, biztos nekik is nehéz, mert nem erre számítottak, higgyék el, neked is az, és nem szeretnél emiatt veszekedést.
- Ideteheted még, hogy ez nem lustaság miatt van, hanem egész egyszerűen mást szeretnél csinálni, és hogy tudod is, hogy mit (...).
- Továbbá nagyon örülnél neki, ha ugyanazt a szeretetet és támogatást továbbra is megkapnád, mint eddig, és hogy ez a döntés reméled, a viszonyotokat nem fogja elrontani. Hisz biztos ők is azt szeretnék, ha kiegyensúlyozott család lennétek, amiben mindenki jól érzi magát.
Szerintem ez így elég tapintatos, van benne asszertivitás, célratörő, és indulatmentes.
Köszönöm 39es, eddig te segítettél a legtöbbet, végig várom hogy mi lesz ezzel a félévvel és ha ismét bukok matekból (ami 99% hogy befog következni), akkor összehívom a családi kupaktanácsot a nagy beszélgetésre, és felvázolom nekik hogy miről van szó, és majd próbálok ezekre a pontokra odafigyelni amit írtál.
Ha megtörtént a beszélgetés majd megpróbálom ehhez a kérdéshez összefoglalni hogy mi lett a végkifejlet.
És mégegyszer hatalmas pacsi, nagyon sokat segítettél. Köszönöm.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!