Hogyan mondjam el a szigorú szüleimnek hogy abba hagyom egyetemet és inkább szakmát akarok tanulni?

Az ember érzi azt, ha a szakma amit tanul, nem az övé. Ha az nem ő. Voltam ebben a cipőben, tudom milyen. Rém kellemetlen, nemcsak átélni, de közölni is.

Mellékes megjegyzés: egyetem és egyetem, illetve képzés és képzés közt óriási különbségek lehetnek. Van szak, amin vért kell izzadni a 2-esért, és van, ahol relatíve könnyen meg lehet szerezni a 4-est meg 5-öst. Szóval egy darab tapasztalatból nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni - nem tudom, ez számít-e a döntésben.

Ami viszont biztosan számít, hogy ha elképzelni sem tudod, hogy abban a szakmában dolgozz, amit az egyetemed ad, akkor el kell engedni. Csak önsanyargatás lenne az egész, erőlködés, aztán meg eltelnek az évek, és azt veszed észre, hogy elment a fél életed valami sz@rsággal, amit amúgy nem is szeretsz csinálni. Ha érzed, hogy váltani kell, akkor érdemes mihamarabb megtenni.

---

Hogyan közöld a szüleiddel? Egyetértek #1-el abban, hogy érdemes súlyozni azt, hogy mit akarsz elmondani, és mit nem érdemes.

A "jajj, túl sokat kell tanulni, nem megy", egy szigorú szülő szemében úgy fordítódik le, hogy "lusta vagyok, nem akarok erőfeszítéseket tenni". Ez könnyen támadható álláspont.

Viszont a "nem szeretném ezt tovább csinálni, mert egyszerűen nem tudok vele azonosulni, nem tudom magam ebben a munkában elképzelni, és nem is akarok ebben dolgozni, nem fogok valamit azért csinálni, mert MÁS SZERINT jó", már kevésbé támadható. Főleg akkor, ha van helyette valami egyéb alternatíva.

Nem az ő életüket éled, semmi közük és beleszólásuk nincs abba, hogy te mit szeretnél csinálni a karriereddel. Kutya kötelességük elfogadni a döntésedet. Mégis milyen szülő az, amelyik feltételekhez köti a gyermeke felé mutatott támogatást (akár érzelmi, akár anyagi értelemben)??? Nálam az ilyen nettó megbukott a szülőségi szigorlaton.

Arra érdemes felkészülni, hogy úgyis veszekedés lesz belőle. Ez fáj. Tény. Túl kell rajta esni, idővel ők is feldolgozzák majd - el kell gyászolniuk nekik is azt a(z amúgy irreális) képet, amit tartogatnak a fejükben rólad.

Tedd egymás mellé a két dolgot: elmondani most(anában), és átesni pár feszült napon, vagy pedig letolni egy fél életet olyasmiben, amit utálsz csinálni, de cserébe megúszod a konfliktust? Melyik a jobb?

Bocsi a hosszú válasz miatt.

Először is döntsd el hogy egyetem helyett mit és hol szeretnél tanulni, és úgy tálald a szüleidnek hogy már van terved.

Én is így voltam mint te, én nem is tudtam elvégezni az egyetemet, így a végén úgy jártam hogy lustának és hülyének is el lettem könyvelve, én lettem a család fekete báránya aki ennyire sem képest, holott tudtam hogy nem vagyok hülye. Csak gyáva voltam elmondani nekik hogy abszolút nem nekem való, és helyette kiállni valami másik út mellett. Végül én egy okj-t végeztem el, mellette persze egy olyan dolgot csinálok aminek semmi köze egyik tanulásomnak se 🤣 és most jutottam el oda immár gyerekek mellett hogy rájöttem hogy milyen szakon tanulnék szivesen levelezőn. Most meg azt kapom a szüleimtől hogy úgyse tudom megcsinálni 😅

Szóval ne abbólj indulj ki amit ők mondanak, viszont ahhoz hogy komolyan vegyenek kell egy új terv az életedben. Vagy egy másik szak elvégzése, vagy pl estin/levelezőn tanulás mellette munka, akár otthonról.

#2/#7!

Akkor hogyha Téged az erőszakos szüleid félelemkeltéses motivációval, vagyis erőből berugdosnak egy olyan képzésre, ami Téged totálisan nem érdekel, mondjuk Egyiptológiára, és Neked ez nem megy, mert zéró motivációd tanulni (és valósággal rettegsz, hogy ezt hogy közöld velük, mert félsz a reakciójuktól), akkor Te vagy a buta, és le kéne tépni a fejed, mert abba akarnád hagyni?

Úgy érzem, nem tudtál azonosulni kérdezővel.