Szívesen fogadjátok a családtagjaitokat a saját otthonotokban?

Én nagyon le leszek pontozva, előre érzem.

Úgy nőttem fel, hogy mi nem láttunk vendégül senki Keresztanyámékon kívül, és nem is mentünk vendégségbe sehová, csak hozzájuk. De van egy csomó másik rokonom is, egyszerűen nekünk ez nem volt szokás, hogy csak úgy vagy hívásra átjöjjön bárki. Barátnőim se, senki. Nekem ez a normális, hogy az otthon az nem erre van, beszélgetni lehet máshol is.

Jajj de a férjem nem ilyen :(( ő imád átmenni másokhoz, imád vendégséget csapni, amitől kiakadok, és egyszerűen nem bírom elviselni, hogy jönnek, meg ott vannak nálunk, még ha rokonok, jó barátok is. Azt már úgyahogy megszoktam, hogy mi átmegyünk valakihez, de onnan is el akarok jönni amint lehet, nem szeretek senkinél az otthonában üldögélni...

Azt viszont nem engedem, hogy bárki nálunk aludjon, ezt a férjem is elfogadta, ez a kompromisszum, ha már áthív embereket. Ilyen nincs, hogy nálunk is aludjanak, egyszerűen a gondolattól is rosszul vagyok, hogy ott maradjanak nálunk éjjel is.

De én sem alszom másoknál ott.

Nem. Ne jöjjenek szó nélül a családtagjaim.

Max az anyai nagyszüleimet engedném be, de a papám 9, a mamám meg másfél éve halott, szóval ez tárgytalan.

Apai ágról apámon kívül nincs kapcsolatom senkivel, akivel volt(nagyszülők), az nem él.

Anyai ágról nem szorosak a kapcsolataim. Erőltetett kényszerjópofizáson kívül sose taliztunk.

Apámat baj esetén se engedném be. Leszrom, tőlem fel is fordulhat. Nem mentek külön anyámmal, de évekig ivott, óbégatott, megkeserítette az életemet. Amióta meg leszokott olyan, mint egy idegen. Konkrétan ha valaki közölné velem, hogy apám le lett cserélve egy random ötvenes faszira az utcáról, akkor semmi nem változna, csak az, hogy max nem hasonlítunk.

Anyámat bejelentés nélkül nem engedném be. Mindigis kontrollmániás volt, nyomozgatott utánam, nem azért élek külön, hogy ez folytatódjon. Akkor aludhatna nálam, ha előtte megkérdezi, nem pedig kijelenti. És max évi 1-3 este.

Párom nincs, így a "párom" rokonairól nem tudok nyilatkozni.

Barátok közül bárki jöhet, de szóljon előre. Aki közeli, az nálam is aludhat.

Régen, még egyedül éltem, nagyon szívesen, bárkit-bármikor.

De már családom van, kicsi gyerekek, napi rutin, már a váratlan vendégnek se örülök, nem hogy még itt is aludjon.

Nem. Szerencsére csak anyám van, aki nem is akarna jönni.

Imádok végre egyedul lenni, évtizedek munkája áll a kis kuckóm mögött.