Szívesen fogadjátok a családtagjaitokat a saját otthonotokban?

Nálunk valahogy úgy alakult, hogy a rokonok, barátok nem igazán jelentik be, hogy jönnek, hanem egyszer csak megjelennek. Már tudják, hogy általában mikor vagyunk otthon.

Ha otthon vagyunk, akkor a kapu sincs nappal bezárva, hogy ha jön valaki, be tudjon jönni.

A rendetlenséggel igazából senki nem foglalkozik, illetve minket se érdekel, hogy másnál mi van. Az ilyen váratlanul érkező vendégek nem laknak messze, így az ittalvás nem merül fel kérdésként, hiszen kb. 10 perc alatt mindenki hazáér.

Ha messzebbi ismerősök jönnek, ők szoktak szólni 1-2 nappal hamarabb, hogy esetleg itt is aludnának, nem szokott ebből probléma lenni, itt azért nem mindegy, hogy hány főre kell vacsorát készíteni, vagy másnap reggelit.

Apai ágon apám és én vagyunk, amúgy kihaltunk, azonban egy fedél alatt élünk. Anyai ágon van anyám, nagyanyám, ükanyám, nagynéném és nagybátyám, de nincs kapcsolattartás. Ha ne adj isten mondjuk anyám hirtelen megjelenne az ajtómban bármi miatt, el sem jutna addig a történet, hogy feltehetné a kérdést a maradásáról, úgy teszek, mint aki nincs otthon. Ha nagyanyám megtudná a címemet és példátlanul előfordulna, hogy eljönne az unokájához, nem is erőlködnék, hogy úgy tűnjön, nem tartózkodom a lakásban, simán elindítanám a mikrót, porszívót, mosógépet.

Egy szóval a kérdésre: NEM!