Hogyan osztanád el a gyermekeid között az örökségedet és miért pont úgy?

Erösen függ a körülményektöl.

Ha mindegyik nagyjából normálisan áll hozzám, akkor marad a törvényes rendszer.

Ha valamelyik pl nem tartja a kapcsolatot velem a saját hibájából, vagy megkárosít, akkor értelemszerüen nem akarom, hogy örököljön tölem.

Az örökség nem jár, azért valamit tenni is kell, értve ez alatt a normális kapcsolattartást, viselkedést, elvárható magatartást.

"Ha valamelyik pl nem tartja a kapcsolatot velem a saját hibájából"

Minden sz*r szülő azt hiszi, a gyereke a hibás.

Én is a körülményektől tenném függővé, de talán nem annyira érzelmileg, inkább az anyagiak szintjén. Tehát magyarul az fogja a legtöbbet kapni mindenből, akinek a legnagyobb szüksége van rá. És ez az én fejemben független attól a megközelítéstől, amit a második válaszoló írt: hiába vesztem össze az egyik gyerekemmel és nem beszéltünk mondjuk 20 éve (akár önhibámon kívül is), ha tudom hogy nélkülöznek és fizetésről fizetésre élnek, akkor a halálommal a saját gyerekem felé miért ne gyakoroljak egy utolsó szép gesztust? Több jót teszek vele, ha arra a gyerekemre hagyok egy lakást, aki albérletben él, nem pedig arra hagyok egy negyedik ingatlant, akinek már amúgy is van három.

És ez nem megérdemli, vagy nem érdemli meg kérdés, őszintén: mit tudott tenni az a gyerek, amitől rosszat kívánok neki, és megtagadom tőle és a családjától egy jobb élet lehetőségét? Hacsak nem ő ölt meg, akkor meg lehet bocsájtani. És ha már addig nem is sikerült, a halálos ágy definíció szerint az utolsó lehetőség.

(Az egy másik kérdés, hogy szerintem elég nehéz amellett érvelni, hogy a szülőnek semmilyen felelőssége nincs abban, amilyen ember a gyereke lett. Tehát olyan helyzet szeirntem nincs, hogy én mindent jól csináltam, csak a gyerekem önmagától egy g.ci lett, és ezért ő 100%-ban, én pedig 0%-ban vagyok hibás.)

"ha valaki nem akar rólam tudni, az ne akarjon tölem örökölni sem"

Miért ne?

Nekem is borzasztó sz*r szülőm volt és borzasztó gyerekkorom, nem is tartom vele a kapcsolatot. De ha úgy alakul, én bizony simán elfogadom az örökséget, kárpótlásul az elcseszett gyerekkoromért. Ő akart megszülni, ő kényszerítette rám a sok fájdalmat, boldogtalanságot, stresszt, nekem el kellett viselnem, mert függtem tőle gyerekként, hát bizony ezekért cserébe szerintem járna valami kárpótlás.

Miért járnak azért kárpótlás, mert megszülettél?

Másrészt az örökség úgy keletkezett, hogy én nem költöttem el, amire pedig jogom lett volna. Ebböl következöen az az én pénzem, azt csinálok vele, amit akarok, és annak adom, aki megérdemli.

Én is egyenlően, nem szívesen tennék különbséget, hacsak nincs valami nagyon fontos oka.

Csak azért, mert az egyik rosszabbul menedzselte a saját életét, nem szúrnék ki a többivel.

Olyat el tudok képzelni, hogy ha mondjuk két lakásom van, akkor a 3 gyerekes, rosszabbul élő kapná mondjuk a nagyobbat, de olyat nem csinálnék, hogy ő kapná az egyetlen lakást, mert ő jobban rászorul, a másik meg semmit.