Hol lenne az a pont, ahol végleg elveszítenéd a bizalmadat a szülőd/szüleid felé?

Amikor apam bejarkalt a szobamba, es kivette a tarcambol az aprot. Nem, nem ajandekot vett belole, hanem a kocsmaba ment elinni a penzt.

Tavaly az eskuvom elott az en csaladombol o volt az egyetlen, akit meg kellett kerni, hogy lesz kedves nem lereszegednie es leegetni engem, maskulonben soha tobbet nem nyitom ra az ajtot. Megsertodott, vajon miert. Vajon masnak miert nem kellett arrol beszelnem, hogy fekezze magat..

Nagyjából amikor kamaszkoromban rendszeressé vált, hogy bejárkál, feltúr dolgokat, mert "titkolok valamit". Nem, nem titkoltam semmit...

Bár lehet, hogy már jóval azelőtt 9-10 évesen, amikor eltitkolták előlem, hogy az egyik szülőm halálos beteg és akkor tudtam, meg, amikor meghalt.

Addig csak azt mondták, semmi baja,és ne féljek, hazajön a kórházból.