Miért pont ő? Miért kellett elveszítenünk?
Muszáj kiírnom magamból, egyszerűen nem bírom elviselni, ha nem mondom megbolondulok.Egész nap csa zokogok, a gyerek nem tudja mi bajom, a férjem már nem bír vígasztalni.
Tegnap vérezni kezdtem és rohantam orvoshoz, de már nem volt szívhang, a babám már nem él:'( és nem tud kijönni, csak ott van és fekszik és halott és csak holnap tudják a missedabot megcisnálni...kivagyok készülve a babám is itt van, egészséges nagylány mégis miért kellett ez? hogy lehet ezt elviselni? hogy lehet együtt élni a gondolattal, hogy elveszítesz egy magzatot? nemtudom felfogni és nemtudok beszélni sem már csak bőgök és írok, hogy könnyebb legyen, de nem az....
válasza: válasza:el tudom képzelni, micsoda borzalom lehet ez.
hány hetes vagy? mi volt a baj?
nem tudok jobbat mondani, csak az idő segít.
mennyi idős a másik babád?
menj el egy kicsit egyedül, menj el kávézni, sétálni ilyesmi, nézzél a tv-ben valami bárgyú műsort...
válasza:Sajnálom...........hány hetes volt a babád?
Nem tudom mi ok lehet, és hogyan lehet ezt feldolgozni, de sok erőt kívánok Neked
válasza:én 10 heteset vesztettem el már számoltam vissza a napokat hogy mikor telik le a két hét maradék amikor megnyugodhatok.
az első hetet utánna végigbőgtem én is szabályosan mondtam a férjemnek hogy amint letellik a hat hét csináljon nekem még egy gyereket!!!!
aztán letelt a hat hét megjött és újra terhes lettem szept.elejét a múlt héten ezt a babát vesztettük el...
most mit mondjak én aki nem voltam babonás baromi nehezen viselem mert már nem tudom mit gondoljak hogy innentől rettegjek végig 12 hetet folyton azt nézve mikor lesz megint rózsaszin és rá két órára vajon elönt-e a vér mint most vagy megmütenek mert egész éjjel bent fekszel mégse történik semmi és várod hogy az uh-n a szonográfus azt mondja hogy ne aggódjon semmi baj ehelyett azt mondja hogy
9. terhességi hét az uterusban egy életjelenséget nem mutató embrio......
válasza: válasza:Én is vesztettem már el babát, sőt! Magamnak kellett kimondanom a halálos ítéletet Rá, akinek mér a szíve is dobogott. Méhen kívül fejlődött.
Sajnálom, ami Veled történt :(
válasza:Közhely, de idővel könnyebb lesz!
Ma pont 3 hete, hogy túl vagyok a missed ab-on, 12 hetesem leállt a pici szíve. Én is véreztem a 8. héten, rögtön orvos, gyógyszerek, majd jobban lettem, az uh-on minden rendben volt, majd jött az arcul csapás. Piszkosul nehéz, de tovább megy minden, illetve mennie is kell, hiszen neked is ott a nagylány. (nekem a 2 éves kisfiam)
Irtó nehéz volt az elején, szinte minden este álomba sírtam magam, ha egyáltalán aludtam, de túl kell tenni magunkat rajta. A kisfiam is észrevette, hogy nincs minden rendben velem, ingerült voltam, sokat sírtam, de ő nem tehetett semmiről, így "megráztam" magam és felálltam. Igen, néha még most is elsírom magam, de már csak inkább titokban, inkább a zuhany alatt:(
Ha tudsz bárkivel is beszélni róla, akkor beszéld ki magadból, úgy könnyebb lesz valamivel!!
Lelkileg nehéz rendbe jönni azt hiszem, de én már tudok gondolni arra, hogy lesz még nekünk "tesó"!
Nagyon sok erőt és kitartást kívánok neked és mélyen együtt érzek veled!!
Timi
9 hetes volt..a lányom meg most lesz 10 hónapos:( Ada vagyok, így biztos tudjátok a részleteket...
Nem volt semmi, már múlthéten is barnáztam, akkor megnyugtatott az orvos, most véreztem, nem nagyon, de mire beértem már semmi nem volt..ott úszkált a halott babám és én nem tudtam semmit sem tenni...félek, hogy az én hibám volt...ha nem esek megint ilyen hamar teherbe, ha azt akarom már az elejétől,hogy ő is legyen, most nem akart volna itt hagyni
válasza:értem, amit mondasz. véletlen baba, nem is igazán akartad, így azt hiszed, azért ment el.
én is így éreztem, amikor az enyémmel gond volt, hogy biztos azért , mert azt érzi, hogy nem akarom őt....
de ez nem így van!!!!! ebben biztos lehetsz!
válasza:Nagyon együttérzek Veled! Én a második és harmadik magzatomat veszítettem el a 8. héten, úgy, mint Te! Tudtuk már, hogy nem dobog a kis szíve, de még napokat töltött a hasamban, várva az abortuszra. Soha se felejtem el azokat a napokat, éjszakákat, amikor tudtam, hogy már halott kis gyermekem, de még benn van a hasamban. Ő, akit annyira vártunk, akit már akkor imádtam... Hiába futkározott körülöttem az egészséges, gyönyörű első gyermekem, talán még nehezebbé tette a szenvedést, ugyanis vele már átéltem egyszer a csodákat, tudtam, hogy milyen kis élőlényt veszítettem most el. Nagyon összezuhantam...
Ha elveszíted egy gyermeked, az nem vígasz, hogy van már egy másik, és az sem vígasz, hogy jön egy következő.
Mi nekifutottunk negyedszerre, azt mondtam, ez lesz az utolsó próbálkozás, ugyanis még egy baba elvesztését nem tunám elviselni.
Sikerült.
Most van két gyönyörű, egészséges, okos gyermekem.
Nem múlik el nap, hogy ne jutna eszembe a másik kettő! Magamban rengetegszer szólok hozzájuk, soha sem fogom elfelejteni őket.
Annak sokféle oka lehet, hogy a kis magzatnak leáll a szíve. De nálam utólag kiderült, hogy "csak" progeszteron hiányom volt, magyarán csak be kellett volna szednem pár bogyót. Ezért kicsit úgy érzem, elárultam őket, nem vigyáztam rájuk eléggé. Persze ezt nem tudhattuk előre.
Hogy mi vígasztal?
Egyetlen egy dolog: ha a második és harmadik kis magzataim megszülettek volna, akkor most nem ismerhetném ezt a tüneményes kislányomat, aki végül utánuk született. Márpedig enélkül a kislányom nélkül már elképzelhetetlen számomra az élet, neki annyira, de annyira meg kellett születnie, érzem, tudom... Nagyon jó fej. :-)
Szóval mi vígasztal majd? Az idő. Egy kicsit.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!