Miért pont ő? Miért kellett elveszítenünk?
Muszáj kiírnom magamból, egyszerűen nem bírom elviselni, ha nem mondom megbolondulok.Egész nap csa zokogok, a gyerek nem tudja mi bajom, a férjem már nem bír vígasztalni.
Tegnap vérezni kezdtem és rohantam orvoshoz, de már nem volt szívhang, a babám már nem él:'( és nem tud kijönni, csak ott van és fekszik és halott és csak holnap tudják a missedabot megcisnálni...kivagyok készülve a babám is itt van, egészséges nagylány mégis miért kellett ez? hogy lehet ezt elviselni? hogy lehet együtt élni a gondolattal, hogy elveszítesz egy magzatot? nemtudom felfogni és nemtudok beszélni sem már csak bőgök és írok, hogy könnyebb legyen, de nem az....
válasza:Őszintén sajnálom, ami Veletek történt!
A miértekre talán sosem találod meg a választ. De túl kell élned! Van egy szerető férjed, akinek ugyanúgy fáj a veszteség, és egy gyermeked, akinek Te vagy a legfontosabb a világon! Miattuk össze kell szedned magad!
De előtte el kell búcsúznod az elveszített babádtól. Sírj nyugodtan, ettől kicsit könnyebb lesz, és próbáljatok beszélgetni a férjeddel.
Még sokáig nagyon nehéz lesz. Érzéseidet nem kell szégyellned, de tudnod kell, nem a Te hibád, ami történt!
Az idő múlása tényleg sokat segít, és egy nap már mosolyogni is fogsz tudni...
Írom ezt úgy, hogy én is tudom, mi az a pótolhatatlan veszteség. 3 éves lenne a fiam, aki problémamentes terhesség után, időre született. Egy napig éltünk abban a tudatban, hogy makkegészséges. 3 nap múlva elment...A miértek még mindig zakatolnak bennem. És igen, még ma is van, hogy váratlanul rám tör a HIÁNYA és csak sírni tudok a fájdalomtól. Azt hiszem sosem fogom elfogadni, ami történt, csak megtanultam vele élni. Megtanultam újra mosolyogni, és újra szeretni az életet. Mert van egy szerető férjem, nagyszerű barátaim, akik nélkül nem tudtam volna túlélni.
Tudok szívből nevetni és merek BOLDOG lenni. De csak azóta, mióta megszületett a második kisfiam, aki a jövő hónapban lesz 2 éves. Nem feledteti az első babát, sőt mikor megszületett, ugyanúgy nézett ki, és ugyanakkora volt centire és súlyra is. De célt adott az életünknek, és rengeteg boldogságot az első perctől. Hálás vagyok a sorsnak, hogy velünk lehet, és megszépíti az életünket.
válasza:Nagyon sajnálom! Sajnos én is átéltem ezt a szörnyűséget az első babámmal. Akkor sokkolt engem is a hír, hogy nincs szívhang a 9. héten. De ennek biztos, hogy oka volt, lehet, hogy beteg lett volna. Most már van egy 6 hónapos kisfiam, és nagyon boldog vagyok, de nekem is sokszor eszembe jut a meg nem született babám.
Az idő tényleg segít, és könnyebb lesz!
válasza:Szia Ada!
Nagyon nagyon sajnálom ami a babáddal történt. Nekem áprilisban volt a missed ab, akkor voltam 9 hetes. November elején szültem volna. A műtét egy kis könnyebbséget fog hozni a lelkedbe, de majd csak hetek, hónapok múlva fogsz tudni szívből nevetni. És aztán eljön majd az az idő is, amikor már nem fogsz sírni ha az elvesztett babádra gondolsz.
Altatásban fogják a műtétet csinálni, és nem fogsz látni érezni semmit. Utána sem láthatod a babát.
Én is napokig sírtam, és magamat vádoltam. Az orvosom sem tudott semmi konkrétat mondani a vetélés okára. A kórházba is sírva mentem be, és még a műtőasztalon is zokogtam. Utána mondták, hogy altatás közben is folytak a könnyeim. Biztos éreztem a vesztemet, de ezt most inkább nem részletezném, mert még a műtét előtt állsz.
Kitartást tudok csak kívánni, és egy hatalmas ölelést küldeni!!!
Minden rendben lesz!
Még mindig ébren vagyok, egyszerűen képtelen vagyok elaludni.
Gyújtottunk gyertyát a babáért. Abi adott puszit a hasamra és elbúcsúzott pápázott neki, aztán megbeszéltük, hogy holnap nem lesz anya; remélem nem fog sírni sokat.
Ha még itt vagy már nemtudom hány órás hozzászóló...leírnád a műtétet?! Nem mondtak semmit, csak a homályos körvonalak vannak meg arról, hogy mi fog történni.
válasza:Szia Ada!
Pont most akartam menni aludni, de még egyszer vissza éztem hátha még itt vagy.
A műtét nálam így történt: Mivel már szültem, így nem volt előtte tágítás. Kaptam egy szem gyógyszert, valami nyugtatót. Amikor én következtem, jött értem a beteghordó és betolt a küret szobába. Legalább 5-6 ember ott volt, de nem igazán tudtam odafigyelni. az anesztes elmondta, hogy most kapok az egyik kezemre vérnyomásmérőt a másikba pedig branült, és ezen keresztül adnak vénás altatót. Ez megtörtént, majd pedig jött maszk. Arra emlékszem, hogy mondja, hogy nem lesz semmi baj, lélegezzek mélyeket. Kb 10 perc volt maga a missed ab műtét. Mivel nálam komplikáció lépett fel, így a többiről nem tudok nyilatkozni, én piszok szarul voltam, de a szobatársam-sorstársam ébredés után jól volt. azt mondta, nem is fáj neki sehol semmi, nem görcsöl, csak egy kicsit vérzik. nem engedték haza aznap, csak másnap reggel. Neki nem volt otthon babája, lehet hogy akkor hazamehetett volna.
Ha lenne kérdésed nyugodtan írj!!!
Sok puszi! Holnap gondolok Rád!
Edit
Köszi mindent...remélem hamar véget ér; megpróbálom megbeszélni, ha már sima abortusz után 6 órával hazamehetnek, engem is engedjenek, vár a lányom.
8kor gondoljatok ránk.
válasza:Engem délben mütöttek és délután kettőkor bejött az osztályos orvos hogy ha nem szédülök akkor négykor hazamehetek.
úgyhogy ha nincs gond akkor Téged is hazaengednek 4 órával utánna.
még annyit hogy vigyél be hálós bugyit v. mástés betétet is mert fogsz még vérezni aznap de másnap már alig.
Erőt és kitartást kivánok!!!
válasza: válasza:szia, Ada! Nagyon sajnálom, ami veled történt. Nekem is volt missed abom, akkor még nem volt babám. Most van egy kisfiam, a te lányodnál egy hónappal fiatalabb, de nem szeretném mégegyszer átélni egy baba elveszítését. De azt hiszem, sokkal könnyebb feldolgozni, ha már van egy babád. Tudom, hülyén hangzik, de talán lehet valami igazság benne. A legrosszabb az volt benne, míg a műtétre vártam. Az a 3 nap. Úgy éreztem, valami van bennem, ami felesleges és csak gátolja azt, hogy újra bennem lehessen valami - ezúttal már valaki. Nagyon rossz érzés volt. Pihenj kicsit, ha tudsz. Gondolj arra, hogy semmi bajod sincs se neked, se Abinak, se Rolinak, pár hónap és újra lehet próbálkozni, ha újabb babát akartok. Éltek és egészségesek vagytok. Mindíg erre gondolj.
Szép napot,
Sebestyén anyukája.
Hazaértem.
Igazából nem akartam írni, de aztán négykor eljöhettem, a férjem felhozott minket (szerencsésen elaludtunk én is és Abigél is a kocsiban, kénytelen volt ölben behozni), aztán ment dolgozni. Én nemrég ébredtem, a gyerek meg még mindig alszik, ami nem is csoda, mert hulla volt; egész nap sírt a drága szabályosan megijedtem tőle, amikor jöttek értem. A férjem aztán most elment dolgozni, egyedül vagyok mint a kisujjam. Illetve itt van mellettem a világ legédesebb kislánya.
A bent eltöltött idő borzalmas volt; már fél8ra beértünk, de mire végig jártuk a vizsgálatokat, már 9 volt. A párom végig mellettem volt, talán ez adott egy kis erőt, ha egyedül kellett volna lennem, minden bizonnyal megbolondulok. Igazából most is olyan voltam mint egy bolond, mert nemigen normális, hog tegnap őrjöngtem, ma meg csak bandukoltam mindenki után mint akinek lelke sincs ( a szó szoros értelemben). Az orvosom volt a legrendesebb; nála született Abigél is; édes volt, megölelt a műtét után meg részvétet mondott, miegymás; legalább van benne emberség.
Ahogy toltak be a műtőbe mondtam még egy imát a babáért, meg, hogy sajnálom, ettől aztán jól el is sírtam magam, nem győztek nyugtatni. Aztán 10 perc múlva elmúlt, arra gondoltam, hogy ha nem hagyom abba sosem lesz vége, aztán mi a f@szt csinálok; én még egy napot nem akarok így.
Végül elaltattak; ahogy felébredtem bejött a nővér, azt mondta, hogy egyfolytában kiabáltam, hogy ne hagyjon itt; gondolom jól ráhosztam minden egyes kiáltásnál a frászt a dokira de kit érdekelt.
A szoba volt a legborzalmasabb; betettek pár csitri mellé, azok is abortuszon voltak; kb 15 és 17 között lehettek, de amit azok leműveltek; mintha szemölcs szedésre mentek volna; azt nem is részletezem, hogy miket kérdeztek, mert én is rosszul voltam.
De hamar vége lett; olyan voltam mintha elvágtak volna mindent; nem sírtam, nem is gondoltam a babára, csak arra, hogy legyek már otthon Rolival és Abigéllel. Jöttek is nemsokára és most itthon vagyok.
Hazudnék, ha azt mondanám nem vagyok sz@rul megint de igyekszem nem gondolni rá; a férjem tartotta magát, nagyon ügyes volt, ha ő nincs én is megpusztulok.
Köszönöm mindenkinek aki aggódott értünk.
Oka volt annak, hogy Ő nem lehetett velünk, de hiszem, hogy lesz még sok csodás gyermekünk; bízva nézek a jövő felé!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!