Bevalljam a szüleimnek, és ha igen, hogy?
Nos a helyzet kissé bonyolult. A barátommal pár napja vagyunk együtt, amit otthon nem vallottam még be. A szüleim nehézkesen állnának hozzá az egészhez, állandóan szeretik húzni az agyamat meg piszkálni az egész együttjárással, mint téma, de ők a barátomat egy haveromnak hiszik (az is volt, egészen pár nappal ezelőttig), és nem akarnák, hogy annál több legyen. Nos én tartva a családom hozzáállásától, eddig még nem mondtam el nekik, hogy járunk. A baj, hogy egy idő után kiderül, hiszen értelemszerűen többet fogunk találkozni a megszokottnál, ami fel fog nekik tűnni. Illetve tudni kell azt is, hogy mindig “kell tudniuk”, hogy mikor kivel, és hova megyek, és ha hazudok, az azért előbb vagy utóbb, de fényre derül.
A családom elmegy néhány napra otthonról; barátommal kitaláltuk, hogy átjöhetne egyiknap, közösen időt tölteni, főzni-sütni együtt pontosabban. Nos itt jön a dolog nehéz oldala, szüleim nem szeretik, ha bárki is átjönne hozzánk, különösen ha az az ő jelenlétükön kívül történik, így nagyon haragosak lennének, hogyha ez kiderülne, illetve azért is, hogy nem szóltam nekik, hogy van helyzetváltozás. És ebben a családban ez simán egyszerűen kiderül. Nem bíznának bennem, nagyot csalódnának, amiért nem szóltam nekik semmiről. De ha máshonnan közelítem a dolgot, tételezzük fel, hogy elmondom nekik, hogy van barátom, nem tudom, hogy hogyan reagálnák le, hogy fogadnák a hírt: piszkálnának és cikiskednének folyton, mérgesek lennének és elleneznék vagy inkább az ellenkezője - nem tudom. De az biztos, hogy az átjövetelt nem engednék, szinte biztos, és megmondanák hogy szó sem lehet róla.
Így nem tudom, hogy mitévő legyek. Elmondjam és akkor őszinte, korrekt voltam, de szinte biztos, hogy nem egyeznek bele, vagy inkább titkoljam és kockáztassak?
Elmondani, hogy egy pár vagyunk egy idő után muszáj lesz, de azt is hogyan mondom el, hogy a lehető legjobb forgatókönyv játszódjon le? Illetve ha most bevallanám az egész ötletet és hogy egy pár vagyunk, hogy csináljam, hogy viszonylag jó legyen?
51
Abba lehet hagyni a szülők egész életükben a zsarolást ezzel az ajtó nyitással.
Nem minden nyugdíjas csóró, és sok felnőtt él napról napra, akiket sokszor a nyugdíjas szülők támogatnak.
Könnyen lehet, hogy tud majd utazgatni. Nem mindenki minimál béren tengődött.
És kotelesresz eltartási szerződés után nincs. És akkor sem, ha eladja mindenét és egy jó nyugdíjas házba költözik.
51es, nem minden esetben van köteles rész, és azért havi 800 ezer nettó után szerintem lesz bőven elég nyugdíjam utazgatni, plusz ugye ott a férjem is a 600 nettójával emellett ott a megtakarításom is ami már most olyan 9 millió, és van egy ingatlan amiben élünk valamint egy belvárosi ami ki van adva havi 220 ezerért. Úgyhogy nem félek az éhenhalástól.
Köteles rész nem járna, mivel ha nem nyitja rám az ajtót azzal bizonyítja hogy érdemtelen, vagy ha nagyon vergődne akkor névleges értéken eladnám annak az embernek aki ellát(tehát kérek a házért 10 milliót, amit utána visszaadok neki, így a potyalesőnek nem járna semmi a száján kívül. Ilyen egyszerű a képlet ;-)
"nem alaptalan a félelmem"
Mitől félsz, mit tehetnek? A véleményüket meghallgatod, és ha neked megfelel a barátod, vele leszel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!