Kinek van igaza, a szüleimnek vagy nekem? De ne kedvesek legyetek, hanem őszinték!

Kérdező, a lányaim egyetemet végeztek. A fiam elment érettségi után külföldre kamionozni. Vasárnap éjjel kettőkor kelt és pénteken este 10-kor lemászott a járműről. Tette ezt egy mukk nélkül. Az akkor kitűzött céljai - lakás, jó autó - megvannak. Most 33 éves.

Én is szoktam neki mondogatni - nem piszkálás, zaklatás, csesztetés okán és max. évente egyszer -, hogy legyen egy B terve is. Ezt, amit most csinál, még csinálhatja 10-15 évig, aztán vége. Kiöregszik piacról (esetleg lesz családja), szóval legyen B terv. A fiam gondolkodik rajta, de még ő sem lépett. Neked is ezt javaslom, hogy legyen olyan terved IS, hogy gond nélkül váltani tudjál.

Én megértelek. Örülj, hogy találtál egy olyan munkahelyet, ahol jól érzed magad. Teljesen más a német gyár, mint a magyarországi kínai cipőbolt, amit feljebb írt valaki, kihasználás, túl hosszú munkaidő, trükközések, stb. Látom, a társaság is jó, ez jó hír.

Én viszont egyvalami miatt aggódnék. Többen írták, hogy majd később tanulhatsz, válthatsz, ha mégis megunnád ezt a munkát. Na ez az, ami legalábbis Magyarországon nem megy. Itt kvalifikáltabb munkakörökben nem lehet elindulni 40-50 évesen. A HR-esek ugyanis nagyon nézik a karrierutat. Csak az az elfogadható a számukra, ha huszonévesen lediplomáztál és azonnal a szakmádban kezdtél dolgozni, vargabetűk nélkül. Sokaknak már egy gyerekvállalástól is végleg tönkremegy a karrierjük. Olvastam egyszer egy hajléktalanná vált állatorvosról, aki az ötvenes éveiben szociális munkások segítségével közgazdász diplomát szerzett. Mégse tudott vele elhelyezkedni, mert a munkaerőpiacon nem álltak szóba egy ötvenes pályakezdő diplomással. Túl idősnek tartották.

Őszinte leszek: dolgoztam felnőttként gyárban, aztán irodában, még diákként voltam árufeltöltő és újságkihordó...

A gyári melót szerettem legjobban, pont azért, amit te is írsz: mert nem b.tatott senki, leültem, csináltam nyugiban a dolgom. Fix műszak, nem az, hogy jaj még háromórát benn kell lenni, mert "nem végeztem".

A fizu jó volt, könnyű fizikai munka, stressz pedig szinte nulla. Nekem teljesen megfelelt, főleg, mert munka után bőven maradt szellemi energiám a "hobbimra" (regényt és novellákat írtam-írok).

Nem értem miért kell leszólni a gyári munkásokat. Nem mindegyik ostoba. Nekem például szakmám és 2 nyelvvizsgám van, mégis ott dolgozok. Nem operátor már, de nem is vezető. Szeretem a munkám, jobban fizetnek érte, mint sok diplomás ismerősömnek. Szabadabb is vagyok. Nem kell annyi embert elviselnem magam körül. Senki nem mondja meg mikor mehetek ki wc-re. Sorban én sem dolgoznék.

Egy hónapot bírtam ki irodában, de az egy életre elég volt. Nekem a gyár jobban megfelel autistaként. Imádom, hogy szinte minden nap ugyanazt kell csinálnom.

Ezt a beszélgetést olvasd el:

https://www.gyakorikerdesek.hu/egeszseg__mentalis-egeszseg__..

Nekem semmi bajom azzal, hogy jól érzed magad gyári munkásként. Viszont ha később váltanál, a munkaerőpiac nem fogja engedni. A mai HR-esek nagyon merev gondolkodásúak. Beskatulyáznak a munkás kasztba és nem engednek majd kitörni. Akkor se, ha szerzel egy diplomát.

28.: Ebből is látszik, hogy jobb hely Németország, nálunk, Magyarországon csak merev fafejű HR-esek vannak.

Ezek után ne csodálkozzanak, ha kivándorol a fél ország.