Kinek van igaza, a szüleimnek vagy nekem? De ne kedvesek legyetek, hanem őszinték!
Németországba kijöttem, és egy gyárban dolgozom. Szeretem a munkám. Beteszem a fülhallgatót a fülembe, és elvagyok fejben, testem meg csinálja, amire aznap beosztottak. Kollégák kedvesek, fizetés mindenre elég amit venni akarok. Úgy érzem, arany életem van, mert semmi stressz nem ér, és nem utálok dolgozni járni, mint korábban, hisz gyakorlatilag kikapcsolódom munka közben a fülhallgatómon keresztül.
Szóval ez a fenti az én álláspontom.
A szüleim viszont teljesen ki vannak bukva. Minek vagyok külföldön, miért elégszem meg a gyári munkával. Semmi ambícióm.
Szerintetek is kéne törtetnem, vagy várnom még valamit az élettől karrier szempontból? Én jelenleg karrier szempontból csak annyit várok, hogy még élvezhessem sokáig a mostani felállást, és ne vegye el a robotika a munkámat.
Jézusom, 10-es. Nem könnyű csendben maradni, de néha érdemes.
Szinte köze sincs a válaszodnak a kérdéshez.
Felnőtt vagy, dolgozol, magadat tartod el és nem a szüleid pénzéből élsz. Lehetne annyi eszed, hogy nem fogalkozol mások véleményével!
Ignorálod a szüleid szövegét és boldogan élsz!
Ugye milyen egyszerü?
Köszi a válaszokat!
10-es és 14-esre reagálok: napi 8 órát dolgozom, és a munkahely 11 percre van kocsival. Valóban legtöbb nap állok, járkálok, és 10 kiló alatti dolgokat emelek is, változó, hogy mennyit egy nap, mert minden gép más. Néha ülőmunkára vagyok beosztva, az kényelmes változat, de szerintem nem egészségesebb.
Valóban mindenféle műszak van, a nap 24 órája be van osztva, és minden héten máskor kell jönni, ez hátránya a munkának, mert mindig változik az alvási időpont. De egyelőre alkalmazkodom ehhez a hátrányához a munkának.
Sok a suttyó, írta a 14-es, nem mondanám. Épp ki is emeltem, mindenki kedves, segítőkész. Ez egy igazi bevándorló gyűjtőhely, és van itt mindenféle nemzet: sok a román, spanyol, meg hasonló európai bevándorló. Sokan közülük alig tudnak németül, angolul. Akik felelősebb beosztásban vannak, persze beszélik a németet. Még a suttyóság margójára, ezek a bevándorlók közt is olyan van, pl. egyik török csávó történelem tanár volt mielőtt idejött. Nem suttyók ezek egyáltalán.
Valaki írta az egésznapos zene hallgatást, nem csak azt hallgatok: podcastet, előadásokat, stand up comedyt, hangoskönyvet.
Meg páran említették a gyerekvállalást, hát ebből a fizetésből félre lehet tenni egy kicsit. Tudatosan kell beosztanom a pénzt, akkor félre tudok tenni. Azt írtam, amit venni akarok, arra jut. És valóban, eddig nem kellett nélkülöznöm. Tudok enni, utazni, és mikor tönkrement a telefonom, megvehettem azt, amelyiket leginkább akartam.
Úgy érzem elég fiatal lehetsz, ne csak hónapról hónapra tervezd az életedet. Azt megértem, hogy a magyar munkahelyekhez képest kevesebbet dolgozol min 3x annyi pénzért, mindezt nagyobb komfortban.
De! Képzeld el magadat 10-15 év múlva, mit szeretnél elérni? Feleség esetleg gyerek, saját lakás/ház, jó autó stb.
Az én szempontom alapján a lakhatás elsődleges, sokaknál nem, viszont te jelenleg megalapozhatod leendő otthonod alapjait!
A bedugod a füledet és dolgozol pár évig kielégíthet, mert anyagi jólléted van, de idővel egyre jobban felerősödik a honvágyad, mert elszigeteled magadat, barátaid nem lesznek, és végül belefásulsz az életedbe. A munkatársakkal, ha jóban is vagy azok csak munkatársak! Barátokkal össze jártok rendszeresen, közös nyaralások, karácsonykor mentek egymáshoz stb. Hidd el ezek néhány év múlva nagyon fognak hiányozni. A te esetedben pedig a munkatársak közül tudsz legkönnyebben új barátságokat képezni, a jelenlegi hozzá állásod viszont ezt kizárja.
Én azt javaslom neked a fizetésed harmadát tedd félre a jövődre, ha nem okoz problémát akkor többet. Ez ft-ban kifejezve min havi 300000 nettót! Így 5 év múlva már lesz ~18 millió megtakarításod, ez elegendő egy itthoni átlag lakás önerejére. Lehet tovább számolgatni, de ennyi célt legalább tűzzél ki magad elé :)
(Az a baj a legtöbb céltalan fiatal, hogy 0 ft-al megy ki, éveket dolgozik, vissza jön és olyan minimális megtakarítása lett amivel kihúzza azt az időt amíg talál egy munkahelyet. És általában még vesznek valami 10-15 éves német prémium autót. Kint vannak sokszor 2-5 évet, de ha a 10 éves autó lett volna a konkrét célja kb fél-1 év után haza jöhetett volna, és ugyan ott tartana...)
De amúgy én is tudom, ezzel nem lehet felvágni, büszkélkedni, hogy gyári munka. Nem is szoktam. De épp emiatt magam is meglepődtem, mikor szép lassan leesett, hogy nem is rossz, meg hogy szeretem a munkám. Régen, Magyarországon, olyan munkáim voltak, amik során szenvedtem. Mindig néztem, hogy húzhatom ki magam a meló alól. A mostani munkám alól nem kell kihúznom magam, nem esik nehezemre bemenni, és eltölteni a 8 órát. Olyat hallgatok, amik kikapcsolnak, és elszöszölök közben az aznapra kapott géppel. Szép lassan a hónapok alatt ülepedett le bennem, hogy elégedett vagyok a gyári munkámmal, hogy nem kell befeszülnöm többé, mert stresszmentesen megélek.
Csak szüleim nem értik az álláspontomat.
Most olvastam a 18-ast.
Egyelőre nem érzem azt, hogy visszamennék Magyarországra, de lehet meggondolom majd magam. Egyelőre inkább úgy látom a jövőmet, hogy itt találnék párt külföldön.
Igazad/igazatok van arról, hogy komolyan kell vennem a pénz félretételét. Eddig is tettem félre, de majd matekozok, hogy mennyit akarok félre tenni, és akkor mennyiből kell élnem.
Nem vagyok egy szociális lény amúgy, elég magamnak való vagyok. 2 barátnőm van csak Magyarországon, itt még egy se. Nem találkoztam velük csak 1-2 havonta, pedig Budapestiek voltunk.
Nő vagyok amúgy.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!