Anyai szeretet nélkül felnőni?

én akkor szerettem meg anyámat igazán amikor apám 6 éven keresztül külföldön dolgozott és heti 2 napokat láttam. nem volt másom, apám lánya voltam és miután apa sosem volt itthon anyámhoz kezdtem el ragaszkodni. olyan 11 éves korom körül megromlott a kapcsolatunk: elkezdett velem kiabálni állandóan, sértegetett. egyszer azt is mondta hogy inkább hagynám őt megdögölni a konyhapadlón mint hogy mentőt hívjak. evészavaros is miatta lettem.

szeretném őt, de már nem tudom igazán megbecsülni őt. most lettem 18.

van egy 11 évvel idősebb fiú testvérem aki más apától van és pánikbeteg, nyizott gerincű stb.stb.stb.

ikerlánytestvérem 5 perccel fiatalabb, magasabb és barnásabb/cigányosabb.

anyám jobban szerette a hugomat. csak neki vett mindent. neki adott szobát, berendezte, költött rá rendesen új ruhák, könyvek, tanszerek, minden féle magazin, smink, körömlakk, tablett, mobilok stb.stb. stb.

sohase segített anyunak.

én agyba főbe segítettem anyunak. mosogatás, takarítás, keri dolgok, favágás stb.stb.stb.

semmit nem kaptam. puszit se, ölrlést se, vígaszt se, meg se hallgatott. csak a hugomat.

a hugom k@va lett. anyut pszichiátriára kerítette a viselkedésével. amikor kijött akkor is őt imádta. pénzt is adott neki mindig is stb.

rákos lett anyum. akkor is csak én ápoltam. utolsó hónapjaiban szenvdetett én fürdettem, masszíroztam a fájó derekát, tagjait.

akkor megöleltem, de ahogy szokta megint ellökött.

rettenetesen fájt, sírtam.

mielőtt meghallt látram, hallottam a halált- kiröhöghettek. kicsit hallottam h anyu azt mondja neki h: hát én így látom.

amikor anyu meghallt akkor is láttam a halált, de nem mertem aludni egyedül lenni. báttyámmal 2 hétig nem aludtunk, beszélgettünk stb.

a hugunk...amint meghallt anyánk RÖHÖGÖTT....erről videóm is van.

undorító!!!

most kavarja a sz@rt rendesen az örökölt házunk körül.

mindent rongál, hazudozik stb.

kikészít minket.

sohase tudok túllenni h anyám csak a hugunkat szerette. sohase.

volt h a talpam bőrét nyúztam le ez miatt évekig.

Kitartást, biztos nem lehet könnyű. :/

Ha akarsz írj

Én 30 éves koromig velük éltem mert elvették a fizetésemet és egyszerűen nem tudtam lépni.

Azóta is pénzt akar tőlem anyám.

Többet már nem beszélek vele, mindig lehord mindennek.

Megmondta hogy nem köteles szeretni egy szülő a gyerekét.

Elvette az aranyaimat, eladtam a kis házamat, azt mondta elteszi a pénzt nála van a legjobb helyen mert úgyis elkölteném.

Most meg én vagyok a sz@r aki hálátlan amiért ő felnevelt, meg a nővérem.

Évek óta nem beszélünk vele, nem is akarunk a jövőben sem.

Bihari Vikit nézek sokszor, és már nem érdekel hogy nem szerettek.

Már nem fáj. Én szeretem magam, szeret a férjem, szeret a gyerekem.

Engem nem anyám nevelt, elvittek tőle, kB 2 hetente látogatott. Nekem többször is mondta, hogyha visszacsinalna egyikünket sem szülne meg.

Ahhoz képest egész jó a kapcsolatunk, egy héten egyszer felhivom, beszélünk 1 órát. Kívülről nézve tok fura, mert biztos hülyének neznem magam, hogy miért tartom vele a kapcsolatot. De én azért szeretem, nem is mint anyát, de szeretem.

Amit észrevettem magamon és ehhez a kapcsolathoz tudok visszavezetni így 31 évesen, hogy nagyon durva kötődési problémáim vannak, nem tudom elhinni, hogy valaki tényleg szeret, mindig csinálni akarok valamit, hogy életem vagy kitartson valakinek a szeretete felém. Úgy érzem folyamatosan tepernem kell, bizonyítani, hogy méltó vagyok az illető figyelmére, szeretetere.

*Életem helyett elérjem

#16

Mi ketten voltunk tesómmal, ő a bátyám, ő kicsit könnyebben túltette magát rajta, talán.

14 voltam mikor szüleim elváltak és anyám elköltözött mert, hogy ő szabadságra vágyik nem pedig arra h napi szinten gyerekeket neveljen.

Apámmal maradtunk.

De nagyon hiányzott anyám főleg eleinte a csajos dolgoknál, a 8-os ballagásomra sem jött el, pedig abban a városban lakott ahol mi is vagyis maradt, szalagavatón sem volt ott,. ott pedig nagyon hiányzott volna mert mindenkinek ott volt az anyja, és így h van is meg nincs is még rosszabb volt.

Pszichológushoz jártam 14 éves koromtól, fogytam is , majdnem kórházi állapotba kerültem. De nem érdekelte. Pedig ráadásul pedagógus is.

kérdeztem is tőle, hogy, hogy lehetsz te pedagógus miközben a gyerekeidet elhagyod és a saját szalagavatójára sem jössz el...

Most 22 évesen már magasról lesz@rom de nagyon nagyon rossz volt.