Az egy gyerekes szülő jobban szereti a gyerekét?

Ésszerűen hangzik, de nem tudom elképzelni, és így "vádolni" sem akarom ilyesmivel a többgyerekeseket, hogy kevésbé szeretnék a gyerekeiket :)

Azt tudom, hogy nekem egy pici fiam van, és egyelőre úgy érzem, hogy őt annyira szeretem, hogy ezt az érzést szeretném addig megőrizni, amíg lehet, ezért nem szeretnék másik gyereket. Tehát én most úgy érzem, hogy az én szeretetem megoszlana, de lehet nem így van (valószínűleg sosem tudom meg...)

Nem feltétlen. Kolléganőm etyke, de rühellik egymást anyjával. Apja már nincs.

Szerintem itt a szülő és a gyerek személyisége játszik, ami ugye lutri. Vagy szeretik egymást vagy nem. Nem ítélem el a szülőt, ha nem, meg a gyereket se.

Azt, hogy hülyeség. Nem megoszlott a szeretetem, hanem megduplázódott, amikor megszületett a második.

A pénzem az, ami feleződött, de így is bőven elég, mivel nem a semmire vállaltunk.

Viszont sokan összekeverik a a szeretetet az anyagi ráfordítással. Nem akkor szereted jobban a gyereket, ha megveszed a toronyórát lánccal.

Sok egyke ismerősöm annó "arra verte", hogy ő egyedül fog ám örökölni és milyen jó is lesz ám neki. Én meg a mai napig nem akarok örökölni, mert nem kívánom a halálukat. Megkerestem magam a lakás és egyéb árát.

"nekünk csak ő van, ő kap minden szeretetet"

A szülők minden szeretetét ő kapja, de ha nincs testvére, nem kap senkitől testvéri szeretetet...

De nem, az egygyerekes szülők nem szeretik jobban a gyereküket. Ugyanannyira szeretik, mint a többgyerekesek.

A szülői szeretet nem olyan, mint egy torta, amit minél több részre osztunk, annál kevesebb jut belőle mindenkinek. Inkább olyan, mint a napsütés: mindegy, hogy hány emberre süt, attól még ugyanolyan erősen süt, ugyanolyan jól melegít. :)

Lásd: Gyere haza, Mikkamakka!

[link]