Az egy gyerekes szülő jobban szereti a gyerekét?

"mesélhetnék a "testvéri szeretetről", meg a szülői szeretetről"

Biztos vannak kivételek, de itt most általánosságban beszélünk. Ha többnyire olyanok lennének a családok, mint a tied, akkor már rég kihalt volna az emberiség.

Apám egyke. A nagyapám egy autokrata, bántalmazó mocsok, a nagyanyám meg egy ostoba, rideg, távolságrartó barom volt.

A fater a felgyülemlett sérelmeit piálassal igyekezett gyógyítani, több, de inkább kevesebb sikerrel.

Nálunk becsúszott, de nem érzem hogy kevésbé szeretném, és azt sem hogy ne szeretném. Eszméletlen boldog voltam amikor megtudtam. Testvére valószínűleg nem lesz, mivel amióta megszületett eléggé megváltozott a világképem, illetve mivel becsúszott, így nekem áldozatokat kellett hoznom, amit helyre kell hoznom. Ettől függetlenül semmit nem hárítok rá és nagyon szeretem.

Tehát az hogy becsúszott, nem egyenlő azzal hogy kevésbé szeretnék vagy azzal hogy a háta közepére se.

Én is becsúszott voltam, nem voltak rám felkészülve a szüleim, idősek is voltak, értsd anya 41 évesen szült engem, vesebeteg is volt, a szülés pont nem kellett volna neki. 3 éves voltam amikor úgy döntött hogy intézetbe kell adni, miközben édesapám börtönben volt. Ekkor lett végül az hogy a nagyiék mondták hogy akkor felnevelnek ők.

És basszus a mai napig lennének kérdéseim feléjük, amit már soha nem tudok megtenni. Ezzel csak azt akarom írni hogy van ilyen és van olyan kimenetel is egy véletlen gyereknél. Ahogyan egy tervezett gyermeket is lehet kevésbé szeretni. Ez egy összetett dolog, nem lehet ilyen egyszerűen lerendezni. Sokan szeretnek skatulyázni, pedig nem lehet, egy ember ennél összetettebb ahogy az emberi kapcsolatok is azok.

Ennél már csak az a nagyobb kedvencem amikor a lányok apásak a fiúk anyásak kat. És amikor a lány egyértelműen anyához húz még akkor is köti az ebet a karóhoz. Pedig ezt sem lehet így kijelenteni.

Egy szó mint száz az emberek nagyon nagyon szeretnék SAJNOS skatulyázni.

Egyébként a kérdés is többrétű válaszos.

Van olyan hogy a szülő az egyik gyerekét jobban szereti mint a másikat, olyan is van hogy egyformán, olyan is van hogy sehogy.

Egyetértek a 35-össel.

Sok szülő, főleg az anyák hiszik azt, hogy az a szeretet, ha 7/24-ben a gyerek seggében vannak.

"sok olyat is látni, amikor túl sok a szeretet, vagy inkább a figyelem, ami a gyereknek jut. Amikor a két szülő, négy nagyszülő tutujgatja folyamatosan a gyereket és minden pillanatban ő van a figyelem középpontjában. Kell egy kis egészséges elhanyagolás is néha."

Így van. És ez is egy érv amellett, hogy lehetőleg több gyerek is legyen egy családban, hiszen ezt az egészséges elhanyagolást úgy sokkal inkább sikerül megvalósítani, egyszerűen azért, mert több gyerek esetében képtelenség bármelyiket túltutujgatni, hiszen a többi folyton elvonja a figyelmet. Emiatt is nagy átlagban önállóbbak szoktak lenni azok, akiknek vannak testvéreik, mint az ugyanolyan életkorú egykék.

Hárman vagyunk testvérek. Soha nem mondta ki senki, de nagyon sokan éreztették, hogy én vagyok a fekete bárány. Középsőként mi más is lehettem volna. Szerintem ez fixen követni fog életem végéig.

Nekem 2 gyermekem van, ennyit is terveztünk. Mivel a kicsi még tényleg nagyon kicsi, így neki több figyelem kell, de a nagy sincs elhanyagolva. Szeretem mindkettőt.

Szomorú, de be kell vallanom, hogy a másodikat nem szerettem rögtön. 2 kisfiút akartam, lett egy fiam és egy lányom. De soha egy percig nem éreztettem vele, hogy kevésbé szeretem mert lány. Csak segítség kellett elfogadni.