Anyai szeretet nélkül felnőni?

Szerencsére nekem nagyon szerető édesanyám volt. Sajnos már 5 éve nincs az élők sorában.

A többi családtagra már nem számíthatok ennyire. Nagymamám sincs már, ő áprilisban ment el. De messze nem szeretett annyira, mint anyukám.

Sajnálom a helyzeted kérdező és sok kitartást kívánok!

Az én anyám bántalmazó volt. Egy mondatot ismételgetett folyamatosan: “megbocsátom, hogy lánynak születtél, mert apámra hasonlítasz”. 14 évesen lett félárva. Gondolhatod, hogy ezt hallgatni kicsi kortól kezdve (kb 4 éves lehettem, amikor már mondogatta) elég durva. Emellett persze mondta folyton, hogy jaj de szeret meg puszika meg ölelés. De nem volt igazi odafigyelés. Az én születésnapomon az öcsém kapott süteményt meg telefont. Mert ugye ő végre fiú lett. Ő volt a kedvenc, míg mi 3 lány le voltunk tojva.

A mamáim, a nővéreim és édesapám viszont kárpótoltak mindenért. A nővéreimért a mai napig tűzbe-vízbe-pokolra megyek, ahogyan a még élő nagyimért is. Apukám pedig ma már az egyetlen élő szülőm számomra, ugyanis anyámat kiiktattam az életemből. Számomra meghalt. A kisfiam számára sem létezik, egyszer látta. A lányom soha nem is fogja látni.

Baromi nehéz feldolgozni ezt, tudom. Végső esetben szakemberhez KELL fordulni és igenis végig KELL csinálni a terápiás folyamatot a saját gyógyulásod érdekében.

Hatalmas ölelést küldök neked és kívánom, hogy gyógyuljanak be a sebeid. Anyáddal pedig nem vagy köteles tartani a kapcsolatot, nem vagy köteles azt sem elmondani, hogy hová költözöl.