Szerintetek mit csináljak a párom gyerekével kapcsolatban vagy az egész helyzettel?

Van ismerősöm ilyen helyzetben. De neki volt annyi esze, hogy a lakását megtartotta és kiadta albérletbe, hogy ha bármi történik, az neki egy biztos háttérként megmaradjon.

Te ezt elszúrtad. Sajnálom.

Szerintem egy gyerekeket nem bíró nő nyakára odavinni a kisgyereket meg az anyját taplóság a férfi részéről. Másrészt a lánya is gondolkodhatott volna, én inkább béreltem volna lakást, nem pedig az apám és az új párja nyakára költöznék. Igenis idegesítő, hogy egy tömegnyomorban kell élni, amikor nem arra ment oda az új társ. Szerintem a lányáéknak illene távoznia, bérelni valamit. De úgy tűnik, direkt élősködni akar a lány, valószínűleg csak akkor fog elköltözni, ha új férfit talál, akihez odamehet. Nem köteles a felnőtt gyereket elszállásolni a szülő évekre, évtizedekre.

Amúgy valóban a kérdező is hibázott, hogy felégette maga mögött a lakást. Úgy beleépíteni a pénzt az élettárs lakásába, hogy nem kap benne tulajdonrészt, butaság. Már nem arról szól egy házasság vagy együttélés, hogy családi kommunizmus van és mindent bedobunk a közösbe. Az a gyanúm, hogy a helyzet miatt amúgy is megromlik a kapcsolat, aztán a kérdező úgy hagyja el a lakást, hogy beleépítette az egykori lakása árát, de semmi kompenzációt nem kap. Gondolom, ez le se volt papírozva. A párja és a lánya is kihasználós embereknek tűnnek, a kérdező van a tápláléklánc alján, akit mindenbe belekényszerítenek, anyagilag kihasználnak.

Látom itt soha senkit nem hagytak el vagy érte valamilyen durva negatív változás az életben…

Élősködni akar a lány? Gondolom ha valami bánatotok volt, akkor ti senkinek nem mondtátok el. Baszki, 4 hónapos a kisbabája, két hete pedig elhagyta az, akivel az életét akarta leélni és együtt vállaltak gyereket. Egy viszonylag frissen szült első gyerekes anyukát ez iszonyúan falhoz tud vágni. A depresszió nektek ismeretlen fogalom? Menjen albiba, mert az apja új matrackája nem szereti a gyerekeket? Aztán ha mondjuk látogatná a lány az apját, akkor mi lenne? Ne vigye a gyereket? Vagy innentől ki van tiltva a lány az apja házából, mert gyereke lett? Álljatok már meg egy percre..

A kérdező meg itt méltatlankodik meg átkozódik. Gondolom ott helyben meg kussol, nem akkora a szája. Persze a másik háta mögött könnyű hangosnak lenni.

Te abba a házba mindig is csak egy megtűrt személy leszel. Hiába szeret a párod de ez így van neked ott nincs beleszólásod a dolgokba ezek szerint. De ha meg is kérdezett volna elötte a párod hogy mi a véleményed a gyereke beköltözéséröl és elmondtad volna hogy neked ez nem tetszik ő akkor is a gyerekét és az unokáját választotta volna mint minden normális szülő.

Örülj neki hogy van még hol laknod. Irtó buta voltál hogy eladtad egy pasi miatt a lakásodat. Magyarul vagy megszoksz vagy megszöksz.

Rajtad múlik mit választasz mert a pasi nem fogja kirakni a gyerekét és az unokáját az utcára. Az meg teljesen érthető hogy nem akar a gyereke egyedül albérletbe menni a babával. Ha nem tetszik a helyzet költözz el.

Hol lakott a férjezett lány a volt férjjel? Ha bérelt is a lakás, gondolom, ott. A férj költözött el. Miért nem maradtak ott? A lány apja támogathatta volna anyagilag is a lányát. Megértem a kérdezőt, hogy zavarja a helyzet.

Esetleg valami katasztrófa (gázrobbanás pl.) esetén érthető, hogy a lány gyerekestől becuccol az apjához és annak új párjához.

Sokan vannak, akik nem akarnak gyereket. Semmiképpen nem akarnak egy fedél alatt élni vele. Nekik sokkoló az ilyen. Másrészt a párjukkal költöztek össze, nem annak egész családjával. Megértem a kérdezőt, hogy idegeire megy a helyzet. Meg kellene kérdeznie a lányt, hogy mik a távlati tervei. Pár hónapot ki lehet így bírni, de tartósan ez valóban zavaró. Azt se tudjuk, mekkora lakásban élnek. A párjától ez nagyon tapintatlan volt. Szerintem ha nem mennek el hamar, lehet váltani egy látogató kapcsolatra. A kérdező költözzön el, béreljen lakást, vagy mehet a szülőkhöz is, ha még élnek és szívesen látják. Valamint kérheti, hogy a párja lakásából kapjon tulajdonrészt, mert a lakása árát beépítették oda.

Azért kíváncsi lennék, hogy az idekommentelők között ki volt ilyen, vagy ehhez hasonló helyzetben. Én voltam/vagyok. Bár én a férfi vagyok a történetben és nekünk a gyerekeink is fiatalabbak, alapból velünk élnek. De egy mozaikcsalád összehozása soha nem zökkenőmentes. Viszont roppant fontos eleme a kommunikáció. A ti esetetekben vagy nem kommunikálsz egyértelműen, higgadtan a pároddal, vagy lexarja a fejed magasról.

Sokan írták, hogy a gyerek gyakorlatilag hazament. Ez így is van. De egy családban ettől még figyelünk egymásra, vagyunk annyira tapintatosak, hogy nem csak az egyik családtag kedvére főzünk, valamint nagyjából ismeretes a családtagok napi rutinja, amihez azért lehet igazodni.

Az viszont biztos, hogy a családot, a családi tűzhelyet az asszony gondozza. A férfiaknak a családban nem ez a szerepük.

Azt azért tisztázzuk, hogy az egyik oldalt olvashatjuk a te verzióddal.

A következő lehetőségeket látom számodra:

1. Összecuccolsz elköltözöl.

2. Tényleg megbeszéled az egészet a pároddal, aki esetleg tudná rendezni ezt a helyzetet a békés(ebb) együttélés reményében.

3. Megkéred, hogy a házba fektetett összeget legyen kedves a rendelkezésedre bocsájtani és azután lépsz le.

4. Összekapod magad, priorizálod magadban a dolgokat és megpróbálod összefogni a családot nőként.

Viszont nekem ettől meggyőződésem, hogy az egész bosszankodásod, méltatlankodásod egyedül annak köszönhető, hogy te nem lettél megkérdezve. Ha meg lettél volna akkor is belemész úgyis, de semmi bajod nem lenne. Ez annyira jellemző női mentalitás. Szóval, ha valóban fontos a pali nőj fel a feladathoz és rakj otthon rendet. Nem azt mondom, hogy be kell csicskulnod, de a kezedbe kell venned az irányítást különben vagy megszoksz vagy megszöksz.

A párod rohadt bunkón viselkedett, hogy nem beszélte meg veled előtte. Az egy dolgo, hogy hazajön a lány, meg a pasi háza, de ...Mielőtt drasztikus lépésre szánod el magad, érdemes lenne leülni , és némi "szabályrendszert" felállítani; egy család vagytok, ebbe kellene kapaszkodni (ok, olyan, amilyen, de az lenne a cél, hogy funkcionálni tudjatok).

Esetleg lehetne beszélni a lány fejével is, hogy érthető , hogy miylen élethelyzetbe került, és kell neki a támogatás, na, de neked attól ugyanúgy élned kell az életedet, és azért, mert az ő élete bakrapált, a tiednek nem kellene: pl. ő ráér egész nap ázni a kádban, ne akkor foglalja már be a fürdőt, amikor a dolgozó ember hazaér. Ugyanez a konyha...Legyen egy kicsit tekintettel arra, hogy ő beleköltözött két ember életterébe, legyen már benne némi alkalmazkodás! Egyik napról a másikra nem tudod visszaállítani az életedet, lakást bérelni/venni, elcuccolni, szóval bármi lesz, leglaább addig meg kellene valahogy férni békében. Nem egy befogadott vagy, neked abban a házban pénzed áll, és jogaid lennének...

ma 06:57

Vannak dolgok, amikben igazat adok neked, de nem mindenben. Te legalább azt látod, hogy nem fekete-fehér a sztori, és már ez is valami

Nagyon jól látod, hogy a nő nem kommunikál rendesen, legalábbis nekem is ez jön le, max. duzzog magában.

Azt is, hogy jól meg van sértődve, és ez egy kicsit megnehezíti azt, hogy konstruktív legyen, így alapból több dolog zavarja, mint amúgy.

Egyetértek azzal is, hogy nagyon fontos, hogy figyeljünk egymásra, és tapintatosak legyünk, de itt is fontos a kommunikáció, hogy kifejezzük az érzéseinket, szükségleteinket, kérésünket. Három példa:

1. szeretnék olyan dolgokat enni, amit én is szeretek, csináljunk már egy listát, hogy mik azok, amit mindannyian szeretünk, és mindenki nyer vele.

2. reggel, amikor készülődök a munkába, és este, amikor jövök haza, szeretném ha szabad lenne a fürdőszoba. Légy szíves, lehetőség szerint legyél erre tekintettel.

3. amikor a konyhában tevékenykedek, szeretek egyedül lenni, kérlek, akkor ne gyere be. Ha van kisebb dolog, akkor vegyünk egy vízforralót a szobádba, egy tálca is csodákra képes...

Nyilván vannak még, de fontos ezeket megbeszélni.

Füldugó is csodákra képes, bár a gyereksíráshoz is hozzá lehet szokni, csak hozzáállás kérdése, szóval a kérdező is alkalmazkodhat pár dologban.

Az alábbi mondatod viszont férfiként mondom, kicsapta a biztosítékot nálam.

"Az viszont biztos, hogy a családot, a családi tűzhelyet az asszony gondozza. A férfiaknak a családban nem ez a szerepük."

Nos, én a közös háztartás munkamegosztásban hiszek, amiben igen, a csajszit is be kell vonni.

A férfi miért ne főzhetne? Főleg, ha ő többet van otthon.

Ez a nő dolga a házimunka onnan ered, hogy a férfi tartotta el a családot, a nőnek nem kellett dolgozni mennie, nem lehetett karrierje... De hogy főállásban dolgozzon a nő, és mellette még háztartás, meg (általában) gyereknevelés, a pasi meg éli világát a munka után, elég gáz mentalitás.

Főleg, hogy itt a pasi otthon dolgozik kötetlen munkaidőben, vagyis simán belefér, hogy időnként beugrik a konyhába, és mellette csinálja a dolgát. (nyilván ezzel a főzést kicsit leegyszerűsítettem, de akkor is).

De mondom, szerintem a gond az, hogy a kérdező meg van sértődve, és már csak azt nézi, hogy mi zavarja még. Legalábbis ez is bőven benne van. Kicsit pozitívabb, konstruktívabb hozzáállással, nagyban kellemesebbé tehetné mindannyiuk életét.