Nők-férfiak, akikkel gyerekkorukban előfordult, hogy komolyabban megverték őket a szüleik. Hogy tudtátok feldolgozni, hogy ez ne nyomja rá egész életetekben a bélyegét a szüleitekkel való kapcsolatotokra?

Jartam 5 evig boxra,bjjre.

Ezektol visszaallt abiztonsagerzetem. De azota is undorodok a nagydarb eros kigyurt fiuktol. Mindig vmi vekony gyenge fiut valasztok.

12-23 koromig tartó időszakot egyszerűen a gyógyuló időszakomnak nevezem. Ott foglalkoztam nem keveset ezzel is. Nos ők is csak gyarló emberek, akik ennyire fejletlenek voltak még, hogy ezt megtették velünk. Ez van... Feldolgozás, mint megérteni és normálisnak látni. A kutya is azért harap, mert fél, és nem tudja megbeszélni a dolgot. Az ember is azért ver, mert nem tud gondolkodni, se kommunikálni, nincs jobb eszköze, csak rossz.

Szeresd magad és szeresd ő bennük a tudatlanság és betegség mögötti énjüket, akik igazából mindig is jót akartak volna ha tudatosan választhattak volna.

Hát mi számít durva verésnek. Nem volt nyoma és nem nadrágszíjjal történt. De kaptam párszor. 15 éve utoljára és még mindig tüske bennem és ez is az egyik oka, hogy nem vagyok jóban velük, félek tőlük (nem attól már, hogy megvernek, csak bennem maradt, hogy meg kell nekik felelnem, különben baj lesz).

Pár napja hoztam szóba először 15 év után. Apám nem így emlékezett. Szerintem nem akar szembesülni vele és az agya így védekezik. Anyám nem is válaszolt erre nekem, úgyhogy nem tudom, hogy ő beismeri e vagy sem, nem beszéltünk azóta.

Eléggé kihat a felnőtt életemre, mert én tényleg félek mindenkitől, nem tudok határokat szabni, lesben állva várom, mikor fognak bántani, nem merek senkinek sem kellemetlenséget okozni, nem merek hibázni. Pszichológussal jöttünk rá erre, miért van.

Az biztos, hogy én a gyerekemet még meglökni sem fogom, nemhogy bántani. Megmondtam a páromnak is, hogy egy ujjal sem érhetünk hozzá.