Nők-férfiak, akikkel gyerekkorukban előfordult, hogy komolyabban megverték őket a szüleik. Hogy tudtátok feldolgozni, hogy ez ne nyomja rá egész életetekben a bélyegét a szüleitekkel való kapcsolatotokra?

Ezért sokan megköveznek itt de leírom mert ez az én véleményem

Bárki aki életében komyabb verést kapott jogosan (csinált is valami fasságot) az bizony megérdemli annyi idióta gyereket mint amennyit manapság látok elképesztő megy a picsamutogatás a drogozás aztán csodálkoznak hogy elbaszták az életüket az ilyen idiótákat ha valaki ténylegesen alaposan elverné annyival szebb lenne az élet és igen lehet hogy nagy trauma valakinek ha elpicsázzák de aki tanul belőle abban semmilyen tüske nem marad

Én nem tudtam feldolgozni, mivel nem is lehetett és sok minden kiderült róla felnőttként.

5 éves voltam, mikor anyám tesója a feleségével nálunk volt 7 hétig vendégségben, mondta nekem "apám", hogy ne birizgáljam a poharat, mert el fog törni, én meg tovább birizgáltam a poharat, felnőttként tudom is miért és emlékszem,mert éreztem a feszültséget köztük,hogy a fenébe kívánja őket.

Na és tovább birizgáltam, erre a féreg mindenki előtt akkora pofont adott a fejemre 5 éves tök vékony lánygyerekként, hogy a fal a másikat adta és ott feszített, milyen " kemény" és kétdiplomás ez a hulladék. Persze a további apasága is ilyen volt, mesélhetnék még.

Egyébként már felneveltem a gyerekemet 50/N,de az ellenségemnek sem kívánok ilyen apát,szerintem nem sokan élték meg,nem verésileg,amit még én megéltem és az nem fizikai verés.

Engem sűrűn vertek meg, volt hogy oklal volt hogy ok nélkül. Szíj fakanál vessző minden játszott. Elengedni sosem bírtam a dolgot. Mai napig meg van a tüske.

Felnőttként én nem vagyok ilyen.