Ebben a történetben tényleg én vagyok a rossz?

Szüleimmel élek együtt,húszas éveimben járok.

Van a családomnak egy nagyon gazdag ismerőse,aki mindent osszevásárol,majd ráun,és kidobja őket,vagy a családomnak adja.

Így történt,hogy apám elhozott tőlük egy 120 ezer ft-os air fryer gépet,ami nem is volt szinte használva.Én és a tesóm szeretünk sütni főzni,ezt a szüleim tudják jól.Az apám viszont nekem nem ajánlotta fel,hogy kell e,hanem az egyik ismerősének a lányának adta oda egyből,ki sem próbálhattam.A lány albérletbe költözik,amit én anyagilag sajnos nem engedhetek meg,ő viszont 20 évesen igen,mert a szülei állják és még egy 120 ezres air fryert is adunk neki.Van nekünk alapból otthon egy de az lidlis,én nem igazán szeretem,ezért az az ötletem támadt,hogy a jóformán vadidegen lánynak adjuk oda inkább azt,a teljesen új,drágább,jobb helyett.Emiatt én minden önző szemetládának lelettem hordva és anyám is nagyokat csalódott bennem,hogy én milyen ember vagyok,és hogy az a SZEGÉNY lány hogy örülne neki.Én nekem ebből az jön le,hogy idegenek előtt akarják eljátszani,hogy jó emberek engem meg letojnak.

Mi a véleményetek?