Hogyan simíthatjuk el ezt a konfliktust az apámmal?

Az egész már évek óta tartó huzavonában, szinte biztos vagyok benne, hogy igazam van. Egyszerűen érzem. Az van, hogy az apám minden áron tanítani akar, de ez már évek óta a zenében, nyelvekben probléma. Nagyon segítőkész. A baj csak az, hogy én utálom, ha megmondják mit csinálok, ha zenélni támad kedvem, szakértőhöz fogok fordulni, ahogy nyelvtanulásnál is tanárhoz. Az apám ezt nem érti meg. Teljesen beleszól. Amikor zenét kezdtem tanulni teljesen rám szállt, hogy gyakoroljak, gyakoroljak már, így pedig teljesen elment tőle a kedvem. Ugyanúgy a nyelveknél is. Szerintem elég jó a nyelvérzékem, dicséretes vagyok a suliban is a nyelvből, önállóan is több nyelven tanulok. Na, de az apám valósággal üldöz, már évek óta, hogy beszélgessünk, gyakoroljunk nyelveket. Világosan, szépen, mindenhogy elmondtam, már neki, hogy nem szeretnék, mert nagyon türelmetlennek tartom, és nem élvezem vele a tanulást. Azt, hogy türelmetlennek tartom persze, nem mondtam el. De midig óriási veszekedés lett a vége. Nem értem. Mindig a fejemhez vágta, hogy ez az én érdekem, majd azzal "büntetett", hogy akkor másban sem segít. Apákkal foglalkozik, ez a munkája, fogalmam sincs miért csinál így. Többször odáig fajultak a dolgok, hogy lehülyézett, nyávogós pi~ának nevezett. A mostani alkalommal egy hasonló veszekedés során véletlen köcsögnek neveztem. Erre totál dühbe gurult, alpárian káromkodott, kijátszotta az apa kártyát. Tudom, tudom, hogy tisztelet, de az a helyzet, hogy ezek után én olyan szinten nem tudom tisztelni. Totál gyerekesen viselkedik, nem hallgat meg, hogy már nem tudtam hogyan értessem meg magam. Akkor persze mondtam, hogy ő is pi~ának nevezett, akkor meg tagadja, csakhogy emlékszem, mert mély nyomot hagyott bennem. Szerintetek?