Hogyan tudnám elviselni az idegesítő anyámat?

Igazából az egész ott kezdődik, hogy anyám egy elhagyatott, magányos nő volt a házasságában évekkel ezelőtt. Apukám nem volt jelen érzelmileg a család életében. Vagy dolgozott vagy aludt, alig járt haza, de ha otthon volt akkor is csak kiabált. Én pedig egy eléggé félénk gyerek voltam, nem volt sok barátom. Szóval mi ketten nagyon jóba lettünk, már túlságosan is. Állandóan mindent megbeszéltünk, együtt jártunk mindenhova, együtt nyaraltunk stb. de szó szerint mindig mindent együtt csináltunk. Szüleim azóta elváltak, én persze anyummal maradtam és érzelmileg igazából én vettem át a férj szerepét. 13-14 évesen olyan dolgokat beszélt meg velem, amikre vissza gondolva, nekem semmi közöm nem lett volna hozzá gyerekként. Ez sok évig így ment. Közben össze számolni nem tudom hány pasija volt,de egyik sem túl komoly, tehát igazából amióta elvált egy szingli nő. Oké, csak hogy azóta én mindjárt 20 éves vagyok és mondjuk szeretném élni a saját életemet. Van egy barátom lassan egy éve, egyetemre, dolgozni járok és nem is vagyok kíváncsi a folyamatos pasizására és hisztijére, hogy gyűlöli a férfiakat, apám, testvérem, exe, mindenki nárcisztikus és ellene van (most már persze én is), de ő vele semmi probléma nincs, mindenki gonosz, a pasik is bunkók mert nem akarnak tőle semmi komolyat. Már eleve soha nem volt egy könnyű eset, de most még az is rátesz 10 lapáttal, hogy menopauzája is van. Aki volt már ilyen nő körül az szerintem el tudja képzelni miről beszélek. Egy éve még nem volt velem baja, ugyanis akkor még szingli voltam és minden ugyanúgy ment, állandóan együtt voltunk. Amióta lett a mostani párom és sok időt töltök vele, sokat beszélgetünk és nem vele vagyok folyamatosan azóta elviselhetetlenné vált. Elsősorban persze jönnek ezek, hogy ő nem jó hozzám (a barátom), túl sok időt töltök vele, miatta nem tudok tanulni (nincs is bajom a tanulással és igazából pont, hogy ő szokott zaklatni állandóan tanulás közben) és a kedvencem, hogy minek vagyok vele együtt, úgyis csak el fog hagyni, és utána majd ne menjek hozzá sírni. Ha az embernek van valakije, az mindig benne van a pakliban, hogy elhagyják, ennek nem kellene vissza tartania, hogy együtt legyek valakivel és eleve nem értem miért mond folyamatosan ilyeneket, miközben egyáltalán semmi jelét nem mutatja a barátom, hogy el akarna hagyni, de még ha szakítanánk is, az is egy természetes dolog, akárkivel randizok, bárki szakíthat bármikor. Igazából tök egyedül van és nem sok kilátása van rá, hogy fog valaki komolyat találni, de nem is próbál semmit komolyabban kezdeni az életével, hogy legyen egy hobbija, tanuljon valami szakmát (munkáját se szereti). Otthon ül folyamatosan vagy néha elmegy randizni, amikből soha nem lesz semmi. Próbálja rajtam kiélni a frusztrációjának nagy részét. Elsősorban ugye azt akarja, hogy szakítsak a barátommal. Folyamatosan rosszat beszél róla, semmi nem jó az sem, amit a barátom csinál. És, én miért nem hallgatok rá, ő már idősebb, bölcsebb és jobban látja a dolgokat mint én, de miért hallgatnék egy 5 éve szingli nőre, akinek a házassága is rossz volt (ráadásul úgy, hogy semmi bajom a párkapcsolatommal)? Ez olyan lenne, mint egy hajléktalan emberre hallgatni, hogy hogyan vegyek házat szerintem. Utána jön az, hogy én egy hasznavehetetlen, lusta, senkiházi vagyok, egész nap csak otthon ülök (most azért vagyok otthon mert vizsgaidőszak van, egyébként otthon se szoktam lenni, mert vagy dolgozok vagy suliban vagyok, de akkor pedig ugye az van, hogy miért nem vagyok soha otthon), nem takarítok (egész életében rendmániás volt, már amikor apámmal éltünk akkor is, ha egy tányér nem volt elmosva már ment a cseszegetés). Amikor nem dolgoztam akkor az volt a baj, hogy lusta vagyok, amikor elkezdtem dolgozni akkor az, hogy most mégis miért dolgozok, miért nem ad a pasim pénzt, most pedig már az a baj, hogy nem dolgozok eleget mert pl előző héten is csak egy napot voltam szóval megintcsak lusta vagyok. Konkrétan akármit csinálok, semmi nem jó. De tényleg semmi. Nem iszok, nem drogozok, nem cigizek, nem járok bulizni. Iskolába, dolgozni és néha úszni szoktam elmenni vagy otthon vagyok, pihenek és tanulok (ami egyenlő a lustasággal). Amikor a barátom Budapesten van akkor vele szoktam esténként találkozni, amikor nincs akkor pár órát szoktam vele telefonálni. Most kérdem én, hogy tényleg ennyire szörnyű vagyok, hogy már ennyire nem jó semmi, amit csinálok??? Ez is megőrjít. És akkor még nem beszéltem arról, hogy kitalálja, hogy ő most hirtelen hihetetlenül rosszul van és fogjam meg a fejét, hogy milyen forró (normális hőmérsékletű a feje), ott szenved hogy jaj de rosszul van, orvoshoz is elmegy és ott is mondják neki, hogy semmi baja aztán haza jön el akarná mondani, hogy mit mondtak neki (mert régen folyamatosan beszélgettünk órákig mikor haza jött), de én épp a barátommal telefonáltam és azért nem mindig tudunk olyan sokat, szóval gondoltam majd később beszélgetek anyámmal és még egy 10-15 percet a barátommal, erre bemegy a szobába sírni, mert nem álltam ott, hogy jaj szegénykém mi bajod van úgy, hogy láthatóan semmi baja. Amikor megkérdeztem miért sír, persze semmi értelmeset nem mondott. Ez csak egy példa. Egyszer ugyanúgy elkezdett elhordani mindennek, hogy milyen egy szarember vagyok, amikor mondtam neki, hogy annyit akarok tőle, hogy legalább hagyjon békén és utána egy hétig nem szólt hozzám, este parfüm felhőt húzva maga után kirohant az ajtón és nem is jött haza 1-2 napig. Úgy viselkedik, mint egy megcsalt feleség. De engem ez egyáltalán nem érdekel, mert én nem valamelyik pasija vagyok. Amikor olyan 16 éves voltam még akartam bulizni járni és mivel nem voltak barátaim és mindig mindent együtt csináltunk, vele akartam menni, de ő akkor nem szeretett volna. Most mondtam neki ezen a nyáron, hogy én nem szeretnék bulizni menni, mert van párom, nem iszok, egyszerűen nem érdekel, hogy elmenjek. Azóta folyamatosan bulizni jár, mint az őrült, pedig előtte szinte sose akart menni. Erre is kitalálta, hogy biztos azért nem megyek mert a barátom kontroláll, hogy ne menjek, hát ez is egyáltalán nem igaz, őt nem zavarná, ha mennék. És akkor még nem beszéltem az ilyen mindennapos dolgokról. Folyamatosan direkt hangoskodik (szerinte viccesen hülyén madár vagy oroszlán hangon ordít pl), vagy órákig bazi hangosan zenét üvöltet este is és hozzá kornyikál. Üvöltve beszél kihangosítva a telefonjába, amikor aludni vagy tanulni próbálok, vagy magában beszél hangosan, szinte üvöltve, mintha nekem mondaná, de amúgy nem nekem mondja csak úgy magának. De amikor beszélünk is valamit, akkor is csak folyamatosan ez a panaszáradat ömlik belőle. Órákig képes, megállás nélkül panaszkodni. Főleg reggel és este. Van, hogy hangosan panaszkodik, de úgy, hogy amúgy nem beszélget senkivel, csakúgy magában kiabálgat. Nagyon zavaró, főleg amikor talán nekem jó kedvem van és akkor elkezdi ezt a végtelen panaszkodást és rögtön rosszul érzem magam. És nem valami konkrét dologról panaszkodik hogy mondjuk mostanában valami rossz dolog történt. Akár olyan dolgokról is képes órákig panaszkodni, amiknek nincs is valóságalapja (pl az egyik régi ismerőse biztos rosszakat gondol róla), vagy kb 30 évvel ezelőtt történtek és úgy mondja a magáét mintha releváns lenne. Vagy, hogy minden férfi bunkó, utálatos és gyűlöli őket. És nem túlzok, hogy órákig tudja folyamatosan mondani. Vagy elkezd arról panaszkodni, hogy nem utazók sehova, unatkozik, egyedül van és engem hibáztat, de nekem ezekhez semmi közöm, nem is próbál tenni ezek ellen. Amivel nem bírok megbírkozni, azok a random dühkitörései amik után napokig, hetekig feszült a hangulat. És tényleg nem csinálok az égvilágon semmit, amivel ezt megérdemelném. Beszélni sem lehet vele normálisan, akkor elkezdi a szegény ént, hogy őt mindenki hülyének nézi, vagy elkezd személyeskedni, olyan dolgokról beszélni,amik nem is oda tartoznak. Ma meg mertem kérni, hogy ne adjon már ki hülye hangokat folyamatosan mert tényleg nagyon idegesítő és óriási balhét csapott, most megint órák óta borzalmas hangulat van. Tudom, hogy nagyon hosszú lett, de hogy őszinte legyek már mentálisan kezdek ettől kikészülni. Állandóan videókat néz arról, hogy milyenek a nárcisztikusok és a bántalmazók és utána mindenki, aki nem azt csinálja, amit ő akar arra rámondja, hogy nárci, bántalmazó, manipulátor és kikiáltja első számú közellenségnek. De persze vele semmi baj nincs. Az egész világ gonosz, de ő nem. Tinderen is elmeséli néha (most már annyira nem mert látja rajtam, hogy őszintén nem érdekel), hogy miket ír pasikkal és azokat is csak cseszegeti. Nem is ismeri őket, de már bele szól az életükbe, hogy mit miért csinálnak és miért úgy gondolják, amit gondolnak, ha valaki még elmerészkedik vele egy randira, már a legkisebb hiba miatt kidobja őket, a legtöbben csak lefekszenek vele és utána ghostolják. Egy egy ilyen eset után napokig szívja a vérem. Amikor arról beszéltem, hogy kérdezte a barátom mit adjon nekem szülinapomra akkor arra is förtelmes hangon csak annyit mondott, hogy "ő erre inkább már nem is mond semmit" én meg álltam, hogy most ebben mi a baj. Viszont, ha nem szólok hozzá, nem beszélgetek vele akkor azért is belém köt és bejön a szobámba üvölteni. Nem vagyok rá büszke, de néha már olyanokat gondolok, hogy meg kéne ütni és akkor végre talán befogná. Nem akarom, hogy a dolgok elfajuljanak, de tényleg már olyan szinten kezd ez a cseszegetés 0-24-ben kicsinálni. A kedvencem miután kikészít, egy ilyen pár órás hiszti/ordibálás után, bemegy a szobájába kacagni a barátnőjével én meg ott vagyok, mint egy idegroncs. Néha már az sem segít, ha nem vagyok otthon vagy ő nincs otthon mert akkor rám ír és felhív, hogy cseszegessen. Volt már, hogy le kellett némítanom óra közben mert rezgett a telefonom egy csomót és éppen amiatt kapott dühkitörést, hogy valamit nem pakoltam el. Máskor otthon voltam és vérfagyasztó hangon azért hívott fel, mert mondtam valamit, ami neki nem tetszett (kicsit nevettem azon, hogy élő szedett a szekrényből egy száz éves zöld pulcsit és nadrágot és felvette, viccesen nézett ki na és nevetni merészeltem). Megint bocsánat, hogy ez ennyire hosszú, de már tényleg nem tudom mit csináljak. Valami tanács jó lenne, testvérem még zajszigetelő fejhallgatót is ajánlott, de szerintem amiatt is csak elkezdene anyum ordítani, bár akkor lehet nem hallanám ugyanúgy. Sajnos elköltözni nem tudok még. Akármit csinálok érzem a tekintetét, hogy figyel és már várja, hogy mibe köthessen bele. Légyszi segítsetek mert tényleg meg fogok őrülni.