Mit lehet tenni, ha a lanyom lenéz?
Nem keresi a társaságom, csak ha penz kell.
Most mar lassan 18 éves. Ha itthon van bezárkózik a szobajaba, ha bekopogok, keri, hogy ne zavarjam.
A szobajat a saját ízlese szerint rendeztem be, hogy szívesen legyen ott, nem volt olcsó mulatság.
Kedves vagyok vele, megertő.
Nem várom el, csak hogy mosolyogjon es legyen boldog. Jól tanul, sok a baratja.
Az apjaval nem élek mar egyutt rég. Az apja folyton mosta a fejét, hogy anyád lúzer, nem dolgozik stb.
Ahanyszor hazajön a lanyom azt mondja hogy ciki, hogy munkanélkuli vagyok. Lett egy diagnózisom es hamarosan leszazalekolnak.
Mondtam neki. De csak fújja, hogy mikor fogok mar dolgozni, meg hogy milyen szégyen vagyok.
Mondjuk, ápolt vagyok, fiatalos.
A lakasom tiszta, szép bútorokkal berendezve, igényesen.
Nem iszom, nem vagyok züllött, 2 egyetemet is elvégeztem, megis szegyell a lanyom.
Az apja villában lakik.
A gáz az, hogy megis tőlem kapta es kapja a legtöbb penzt nem a gazdag apjatól, aki zsugori.
Az apja mivel elvaltam tőle bosszúból azt akarja, hogy a lanyom ne tartsa velem a kapcsolatot. A lanyom belátta. De megis tartja de csak penzt kér. (nekem vlt kis maganvagyonom, kis örökség)
Elutasító, sose ölel meg, ha meg akarom puszilni ellök. Úgy érzem sajnos , hogy sehogyse tudtam meglágyítani a szívét, hiaba adtam neki a vagyonom nagy részét, csak legyen vegre hajlandó szóba állni velem.
Hiaba van itthon sokszor, megsem tudunk beszelni.
Nem hajlandó. Egyeduli gyerekem es nagyon sok szeretetet adtam neki pici korában.
Lehet a kamaszkor ilyen?
Allítólag a kamaszok szegyellik a szuleiket de elmúlik.
Nem tudom, mellette idiótának érzem magam. Szamomra, ha őszintr akarok lenni ez a kapcsolat mar reg toxikus. Mert semmi jót nem ad se kedvesség, se köszönöm, csak vesz es vesz. Es ha nem adnák ennyi se lenne.
Hát ha a kedvében akarsz járni, ezúttal ne pénzzel old meg.
Ha nincs olyan munka amit szívesen dolgoznál, akkor kezdj valami jótékonyba. Rengeteg szervezet keres önkéntest, utazásokhoz, tárgyalásokhoz irodákba. Biztos van olyan ügy, ami érdekel téged, és a lányod is fogná, hogy értékes része vagy a társadalomnak.
Én lehet el se mondanám, hogy önkéntes vagyok.
15.: De hát attól még lehet az, mert ő a te drága pici lányod!
Figyelj, bármit teszel, bármit csinálsz, az sehogy sem lesz jó, mert egy ribizli. Nem benned a hiba etekintetben.
Neki a tinderkéje, meg az instagrammocskája mindig is fontosabb lesz, mint te. Ha éppen a hányásodban fogsz haldokolni, akkor is előbb megy majd az ingyen kávéra, minthogy a legminimálisabb módon segítsen neked.
Egyszerűen csak dobd el, aztán majd amikor térden csúszva jön bocsánatot kérni, na akkor kell szembeköpni!
Simán lehet, hogy arra játszik hogy mehessen apjához, azért egy villa nem olyan rossz.
Nyilván az ember próbál a kamaszának mindent megtenni, kedvében járni, és ha még rohadt nyersen is, a 14esnek abban igaza van, hogy nem kell a "ribizli"ségig engedni.
Azért állj a sarkadra, a felnőtt még te vagy otthon. Nehogy már csak akkor szóljon a szüleihez, ha pénz kell.
Küldd el dolgozni, aztán várd otthon szeretetben.
"Itt vagyok egyedül, sírva, mert azt kepzeltem, hogy egy szep bensőséges kapcsolatunk lesz. Es nem, nem akarok pasit keresni, mert az nem pótolja a gyerekem!"
Lehet, az a baj, hogy nagyon rá akarsz telepedni és pont ezáltal taszítod.
18 évesen már el kellene engedni otthonról, repüljön ki a fészekből!
Majd utána keres téged, ha akar.
Ha neked magányérzeted van, az nem a lánnyal kell kielégíteni.
Egy úrral inkább.
Elsősorban a lanyom nem k..a es nem ribizli, mert kiskorú!
Egy gyermek, aki keresi az útját!
Akinek nem könnyű egy lélektipró apa mellett. En ismerem kiskorától es arany lelke volt mint kisgyerek. Szerintem ez megmaradt valahol!
Ez elfogadhatatlan ilyet mondani róla nekem fáj
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!