Mit lehet tenni, ha a lanyom lenéz?

Nem keresi a társaságom, csak ha penz kell.

Most mar lassan 18 éves. Ha itthon van bezárkózik a szobajaba, ha bekopogok, keri, hogy ne zavarjam.

A szobajat a saját ízlese szerint rendeztem be, hogy szívesen legyen ott, nem volt olcsó mulatság.

Kedves vagyok vele, megertő.

Nem várom el, csak hogy mosolyogjon es legyen boldog. Jól tanul, sok a baratja.

Az apjaval nem élek mar egyutt rég. Az apja folyton mosta a fejét, hogy anyád lúzer, nem dolgozik stb.

Ahanyszor hazajön a lanyom azt mondja hogy ciki, hogy munkanélkuli vagyok. Lett egy diagnózisom es hamarosan leszazalekolnak.

Mondtam neki. De csak fújja, hogy mikor fogok mar dolgozni, meg hogy milyen szégyen vagyok.

Mondjuk, ápolt vagyok, fiatalos.

A lakasom tiszta, szép bútorokkal berendezve, igényesen.

Nem iszom, nem vagyok züllött, 2 egyetemet is elvégeztem, megis szegyell a lanyom.

Az apja villában lakik.

A gáz az, hogy megis tőlem kapta es kapja a legtöbb penzt nem a gazdag apjatól, aki zsugori.

Az apja mivel elvaltam tőle bosszúból azt akarja, hogy a lanyom ne tartsa velem a kapcsolatot. A lanyom belátta. De megis tartja de csak penzt kér. (nekem vlt kis maganvagyonom, kis örökség)

Elutasító, sose ölel meg, ha meg akarom puszilni ellök. Úgy érzem sajnos , hogy sehogyse tudtam meglágyítani a szívét, hiaba adtam neki a vagyonom nagy részét, csak legyen vegre hajlandó szóba állni velem.

Hiaba van itthon sokszor, megsem tudunk beszelni.

Nem hajlandó. Egyeduli gyerekem es nagyon sok szeretetet adtam neki pici korában.

Lehet a kamaszkor ilyen?

Allítólag a kamaszok szegyellik a szuleiket de elmúlik.

Nem tudom, mellette idiótának érzem magam. Szamomra, ha őszintr akarok lenni ez a kapcsolat mar reg toxikus. Mert semmi jót nem ad se kedvesség, se köszönöm, csak vesz es vesz. Es ha nem adnák ennyi se lenne.