Anyával maradt gyerekek! Milyen volt apa nélkül felnőni?

Mivel apám alkesz volt, aki verte anyát, könnyű volt.

Eleinte nagyon féltem, mert elmagyarázták nekem (kb 6 lehettem), hogy ha apám akar, elvihet láthatásra, mert a bíró azt mondta. Aztán pár évvel később emlékszem, nem volt már szabad vele mennem sehova. Egyszer el akart vinni a suliból, de mondtam a tanároknak, hogy nem mehetek vele, abból volt egy kisebb balhé.

Én nem szavaztam, mert az én helyzetemre nem találtam megfelelő opciót. Mikor anyámék elváltak 11 éves voltam, már akkor fura volt valami az egészben, de csak utána kezdődött az igazi chicago. Anyám olyan szinten gyűlölte, és démonizálta apámat, meg olyan emlékeket ültetett a fejünkbe tesóimmal, hogy szabályosan féltünk tőle. Ha jött láthatásra vinni, elbújtunk, anyám meg a kezét dörzsölve sajnálkozott neki, hogy ezzel nem tud mit kezdeni. Azután a sok sikertelen próbálkozás után apám feladta a kísérletezést, nem jött többet. Mi másik városba költöztünk, és felnőttünk szépen, illetve félig meddig szépen, mert anyám egy nárcisztikus, manipulatív ... szülőnek látszó képződmény. Mikor felnőttem úgy döntöttem, hogy a végére járok, hogy mi is volt, felvettem apámmal a kapcsolatot és az ő családjával, akikkel gyerekkoromban a válás előtt nagyon sok időt töltöttem. És beigazolódott, amit sejtettem, apám olyan volt, mint amilyenre emlékeztem, a saját emlékeimben. Egy jámbor, türelmes, szorgalmas, melegszívű ember. Sajnos nem sok időnk jutott így újra egymásra találva, mert nem sokra rá autóbalesetben elhunyt. És halálában is derültek még ki dolgok. Anyám folyton azon siránkozott, hogy apám nem fizet gyerektartást, mekkora köcsög. A hagyatékában találtam meg a gyerektartás rózsaszín feladóvevényeit, húgom 18. születésnapjáig bezáróan. Egyből világos lett, hogy miért nem harcolt anyám a gyerektartásért, szimplán, mert kapta.

Úgyhogy mikor felnőttem annyira nem hiányzott, de most nagyon nagyon hiányzik apukám. Szinte minden nap eszembe jut. Anyámmal pedig 4 éve nem beszéltem.

Azóta is elítélem azt, mikor az egyik szülő a gyereken keresztül akar bosszút állni a másik szülő vélt, vagy való bűneiért.

Egyáltalán nem találkoztam vele, de nem sokat veszítettem.

A válaszokat olvasva én a szerencsésebbek közé tartozom, mert egyáltalán nem is éreztem a hiányát.

Kötelező láthatás volt, borzasztó volt.

Ilyen opció miért nincs kiírva, hogy rossz volt, meg káros, hogy kellet tartani az apával a kapcsolatot?

Egy gyerek abba nő bele, ami van, azt tanulja meg elfogadni, elviselni, sőt, sokszor eleve az a természetes neki (ha egész kicsi korában veszíti el valamelyik szülőt).

Attól még mindegyiküknek borzasztó, ha nem élhetnek két szerető szülővel, csak eggyel.

A szüleim 5 éves koromban váltak el, apám alkoholista volt.

Szerintem nem az befolyásolja a gondoskodást, hogy egy háztartásban élnek-e a szülők. Lehetett volna úgyis nagyon jó apa, hogy törekszik, látogat, törődik velem, fizeti a gyerektartást, de nem így tett, és a legtöbben nem így tesznek, ez okozhat törést a gyereknek.

Apámból elég volt annyi, amennyit látogatáskor láttam, anyám legalább esélyt kapott hogy legyen normális élete ezután. Pokol lett volna mindkettőnk élete, ha vele marad.

"váltott gondoskodás nem számít, mert akkor fele-fele"

Aha... a mesekönyvekben...