Anyával maradt gyerekek! Milyen volt apa nélkül felnőni?

Nagyon jó maradt a kapcsolat, apám soha egyetlen láthatást sem hagyott ki, nem passzolt át a szüleihez, amikor együtt lehettünk (ettől persze még közös programok voltak a nagyszülőkkel), nem költözött másik városba, hogy elég közel maradjunk egymáshoz, rendszeresen beszéltünk telefonon is stb.

Azért volt mégis jobb így, mert anyámmal már nem bírták egymást (amiben persze mindketten benne voltak), és sokkal jobb volt nyugiban, mintha állandó veszekedések (vagy épp fagyos csönd) lettek volna otthon.

Akkor még szóba sem jött a váltott felügyelet, de szerintem szörnyű lett volna, ha hetente passzolgattak volna ide-oda. Szerintem egy gyereknek kell a stabilitás.

Jobb volt apám nèlkül.

Alkesz volt, verte anyámat. Gyerektartást se fizetett, sokat kellett dolgoznia anyámnak, alig volt otthon.

5 éves voltam a váláskor. 6-7 évesen még suliból hazafelé benéztem hozzá néha. Ő sosem látogatott.

7 évesen szemüveges lettem, büszkén mutattam milyen szép szemüvegem van amire ő leordított, rázogatott. "Egy ilyen fogyatékos gheci nem lehet az én gyerekem"

Sírtam, egy random járókelő megállt a ház előtt és próbált közbe avatkozni, hazavinni..

Nem látogattam többet.

Olyan 20 voltam amikor megdöglött.

Mindig is letagadtam hogy ő lenne az apám. 18 évesen nevet is változtattam.

Nagyon rossz volt apukám

nélkül, legalábbis én elég

nehezen éltem meg.

3 éves voltam amikor

szét mentek utána született

egy húgom. Apa meg vissza ment

Németországba. Kiskoromban még gyakrabban jött haza de emlékszem

hogy mindig az ablakból figyeltem amikor elment és olyankor nagyon sokat sírtam. Volt olyan is hogy nem akartam kiengedni.

Nagyon hiányzott nekem.

Amikor idősebb lettem már csak egyre ritkábban látogatott haza,

egy évben háromszor láttam csak.

Anyámmal elmérgesedett a viszonyuk

és anyám állandóan szidta.

Mindennek elhordta őt,meg

nem akarta hogy én elmenjek vele a rokonokhoz. Amikor mégis elmentem akkor mindig haragudott rám és ezt éreztette is velem. Hogy ő volt az aki mennyi mindent fel áldozott értem. És azt mondta hogy " én elárultam őt apával. "

Egyszer lett volna egy közös nyaralás az egyik óvodáskori barátnőmmel amire én nem tudtam anyáékkal el menni. Mert ő nem szólt róla hogy mikor lesz, pedig én mondtam neki hogy ha meg tudja akkor szóljon és apa haza hoz.

De, nem inkàbb el mentek nélkülem a húgommal csak hogy bosszút álljon rajtam. Mert ő meg mondta hogy ne menjek el apámmal. "

Végig ellene probált nevelni

A húgomat sikerült is de engem nem. És ez volt velem a legnagyobb baja. Végül apukám 16 éves koromban meghalt onnantól még nehezebb lett. Állandó lett a hiányérzet és egyedül maradtam

anyáékkal.